Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

Htteljogi Döntvénytár. 17 tályban. Az 1914 aug. 12. napján 0045 1914. M. E. sz. a. kelt moratóriumi rendelet kiegészítése tárgyában 1914 szept. 10-én kibocsátott hasonló tárgyú 6796/1914. I. M. E. sz. rendelet pedig ugyanazon hó 11. napján lépett hatályba, holott a felperes a hálralékos árúk szállítását az ítéleti tényállás szerint az 1914 aug. hó 25. napján megtagadván, az alperes beszámítási joga ekkor és így az utóbb idézett rendelet hatálybalépte előtt keletkezett. Ettől is eltekintve, az alperes követelése a moratóriumieloldó rendelet 11. §-a értelmében különben is lejárt. Nem alapos a felperesnek az alperes beszámítási igényeinek elévülése kapcsán felhozott panasza sem, mert a megállapított tényállás szerint az alperes ezt az igényét a budapesti árú- és értéktőzsde választolt bírósága előtt kellő időben tette per tárgyává ; alperesnek ez az igénye tehát el nem évült és így joga volt azt a jelen per folyamán beszámítási kifogás alakjában érvényesíteni. A második lisztszállítmányra vonatkozó rendelkezés elmaradására alapított panasz pedig azért nem alapos, mert a felperes az ítéleti tényállás szerint az 1914 aug. 25. napján az egész hátralékban levő 240 zsák liszt szállítását kifejezetten megtagadván, a fellebbezési bíróság vonatkozó indokai alapján helyesen mondta ki, hogy az alperes további rendelkezést tenni nem tartozott. Ekként és minthogy a felperes az e részben meg nem támadott ítéleti tényállás szerint a 2V. alatti levélben a háborúra vonatkozóan felhozott (a vis-majorra alapított) kifogást elejtette, miből folyóan nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy a felperesnek a szállítás megtagadásakor volt-e lisztje és képes volt-e lisztet szerezni és így az arra nézve felhozott panasz, hogy a fellebbezési bíróság ezt a tényt jogszabályellenesen állapította meg, mint nem döntő tényre vonatkozó, szintén alaptalan. Mindezeknél fogva a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy az alperes kártérítési kötelezettségét megállapította. Nem alapos a felperes által a kártérítés mérve tekintetében felhozott panasza sem; mert a fellebbezési bíróság felhozott indokai alapján helyesen mondta ki, hogy az árú- és értéktőzsde által kezdeményezni szándékolt árszabás a kereskedelmi szokás jellegével nem bír és így ennek hiányában a fellebbezési bíróság a jogszabályoknak megfelelően döntött, amikor a kártérítés mérvéül a szerződési és a teljesítés idejében jegyzett piaci ár közötti különbözetet vette. Hiteljogi Döntvénytár. XI