Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) XI. kötet (Budapest, 1918)

300 Hiteljogi Döntvénytár. a elöntő, hogy a közadós a megtámadott jogcselekmények létrejötte idejében fizetéseit már megszüntette-e ? A keresettel elsősorban megtámadott alzálogjog a nem vitás tényállás szerint 1911. évi október hó 1-én jegyeztetett elő az alperes javára s minthogy a telekönyvi rendtartás 94. §-ának második bekezdése értelmében az igazolás útján történt bekebelezésnek hatálya visszahat az előjegyzési kérvény benyújtásának időpontjára, tehát igazolás esetében a jogi helyzet ugyanaz, mintha a bekebelezés már az előjegyzés bejegyzésekor rendeltetett volna el, az igazolás útján bekebelezett előjegyzés sikerrel csak abban az esetben támadható meg, ha a megtámadás csődjogi feltételéül tekintendő fizetés-megszüntetés már az előjegyzés idejében fennforgott, míg az ellenkező esetben az igazolás útján történt bekebelezés hatálytalanításának sincs helye. A másodbíróság a nem fellebbező felperessel szemben jogerősen megállapította, hogy a közadós fizetésmegszüntetésének az alzálogjog előjegyzése idejében, vagyis 1911. évi október hó 1-én fennforgása a felperes részéről bizonyítást nem nyert, amiből a fennebbiek szerint okszerűen folyik az, hogy sem az alzálogjog előjegyzése, sem annak igazolás útjáni bekebelezése a csődhitelezőkkel szemben nem hatálytalanítható. Ezért az alsóbíróságok ítéletének megváltoztatásával a felperest keresetével el kellett utasítani. * * = V. ö. Hitelj. Dtár V. 13., 49., VII. 148., VIII. 134. sz. esetekkel és jegyzeteikkel. — A KT. 3. §-a a bejegyzett iparos és szorosan vett kereskedő között különbséget nem tesz. a CsT. 244. és következő §-ainak rendelkezései pedig a bejegyzett cégekre általában alkalmazandók. Kúria 2120/1900. Dárday— Túry IV. A. 186. 155. Közszükségleti cikknek, aminő a rum is, a mostani árúforgalmi- és áruiszonyok mellett csakis készletgyüjtésnek a nyerészkedési céljára tett megszerzése már az 1916: IX. tc. meghozatalát megelőző időben is a jó erkölcsökbe ütköző, tehát semmis, s így bírói jogsegélyben nem részesíthető ügyleti cselekmény volt. (Kúria 1917 nov. 13. P. VII. 3049/1917. sz.)