Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

28 Hiteljogi Döntvénytár. kir. törvényszéket, hogy a szükséghez képest a peres feleknek jegyzőkönyvi tárgyaláson meghallgatása után hozzon a követelés mennyisége tárgyában új határozatot. Indokok: A nem vitás perbeli tényállás szerint a felperes 1909. évi május hó elsejétől 1910. évi május hó 25-ig, tehát egy évet meghaladó időn át állott üzletvezetőként az alperes szolgálatában, a részére az A) alattiban 5 év tartamára biztosított szolgálati alkalmaztatásnak egyoldalú, időelőtti megszüntetéséből származtatott kereseti igényekkel szemben, tehát a felperesnek azok a vitatott mulasztásai és kötelességszegései, amelyek az alperes állítása szerint szokásszerűen merültek fel, általa elnézetteknek tekintendők s az elbocsátás jogos indokaiként el nem fogadhatók. Ebből a szempontból annak a körülménynek, hogy a felperes majdnem állandóan ittasan járt be a gyárba, s számtalanszor elkésve érkezett a munkába s a munkahelyet idő előtt hagyta el, még akkor sem lehetne döntő jelentőséget tulajdonítani, ha ennek valósága az alperes volt könyvelőjének, Kr. M. tanúnak vallomásával a többi, nagy számban kihallgatott tanúknak nagyrészt ellenkező vallomásával szemben bizonyítottnak fogadtatnék is el. . . Az alperes azt, hogy a felperes V. E.-t és és ennek férjét, úgy Sch. M.-át az alperes szolgálatából kilépésre biztatta, s hogy egy ízben a munkásoknak azt mondta: ((bolondok vagytok, hogy annyit engedtek, mert így még többet követelnek)), — a felperes elbocsátását igazoló adatként tel sem hozta, egyedül a tanúvallomásokból felszínre jutott ezek a körülmények tehát a vitás kérdések elbírálásánál figyelembe nem vehetők ; az pedig, hogy egy ízben a felzúdult munkásokkal szemben a gyár érdekeit védő Kr. M. könyvelőnek azt mondta : fűzzön karikát a munkások orrába s vezesse úgy őket, — a rögtöni elbocsátás jogos okául azért nem fogadható el, mert bár Kr. M.-nak a vallomása szerint az volt a benyomása, hogy a felperes ezzel a megjegyzésével a munkásokat izgatta, F. J. tanú szerint ennek a megjegyzésnek ((lázító természete)) nem volt, S. I. és B. I. tanúk pedig mit sem tudnak arról, hogy a felperes a munkásokat lázította volna, s így nincs adat arra, hogy ez a kijelentés oly módon s oly körülmények közt történt volna, hogy az az alperes üzleti érdekeit hátrányosan befolyásolhatta. A kifejtettek szerint az alperesnek nem volt jogos oka arra, hogy a felperessel 5 év tartamára kötött szolgálati szerződést annak lejárta előtt, egyoldalúan felbontsa s így az elbocsátás által megszüntetett alkalmaztatás hátralevő idejére a felperesnek kártérítéssel tartozik. Ezeknél fogva az alsóbíróságok ítéletének megváltoztatásé-