Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Hiteljogi Döntvénytár. 493 legutóbb élvezett teljes fizetés után, hanem csupán a fizetés egy meghatározott részének alapulvétele mellett szabassák ki és hogy az alkalmazottak a nyugdíjalap képzéséhez mégis a teljes járandóságuk után számított százalék arányában tartoznak hozzájárulni. Ezzel szemben a részvénytársasági alkalmazottat csupán az a jog illetheti meg. hogy a szerzett jogait esetleg sértő intézkedésekkel szemben tiltakozzék. (Kúria 1916 márc. 31. P. IV. 10,260 1915. sz. a.) A kii*. Kúria: Felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban a fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállást támadta meg, azt vitatván, hogy a fellebbezési bíróság a vele ellenséges viszonyban álló tanúk vallomásának alapul vétele mellett állapította meg a nyugdíjösszeg mérvére vonatkozó tényállást s nem vette tekintetbe azt. hogy W. K. részvényes azon indítványát, hogy az alapszabályok 22. §-ának 5-ik bekezdésének szövegében előforduló ((alapfizetés)) (Grundgehalt) kitejezés alatt «kezdőfizetés)) iAnfangsgehalt) értessék, csak az 1913 november 2-án tartott közgyűlésen terjesztette elő, amikor már felperes nyugdíjazva volt. Panasz tárgyává tette továbbá felperes azt is. hogy a megállapított tényállásból a fellebbezési bíróság az alapszabályok 22. §-ának téves értelmezésével vonta le azt a jogi következtetést, hogy a felperes nyugdíja évi 2000 K kezdőfizetés alapulvétele mellett szabandó ki, holott abból a körülményből, hogy a társulati alkalmazottak a nyugdíjalap képzéséhez az alapszabályok 23. §-a szerint mindenkori alapfizetésüknek 2%-vad, továbbá előléptetés alkalmával a fizetéstöbblet egy részével járulnak, az a jogi következtetés folyik, hogy a nyugdíja a legutóbb élvezett évi 3200 K fizetés után jár. Mindezek a panaszok alaptalanok. Ami elsősorban a tényállást támadó panaszt illeti, ez azért alaptalan, mert a fellebbezési bíróság ténymegállapítását a per idevonatkozó anyagának a Pp. 270. §-ához képest eszközölt mérlegelésére alapította s a meggyőződését előidéző okokat az ítéletben tüzetesen kifejtette. Ezzel szemben a felperes a tényállás megtámadhatóságára nézve a Pp. 534. §-ban felsorolt esetek fennforgását kí nem mutatta, következéskép a tényállás ellen 13*