Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

flileljogi Döntvénytár. visszaváltotta és hogy arra fizetést követel. Ebből azonban csak az következik, hogy a váltó árúváltói természete ismét föléledt és hogy erről alperes tudomást szerzett; továbbá, hogy a negyedik moratóriumi rendelet életbelépésétől (1914 dec. 4.) kezdve alperes a váltóra oly mértékben tartozott törlesztést teljesíteni, amily mértékben árútartozása a moratórium alól fokozatosan kivétetett. Minthogy azonban az 1914. évi nov. hó 8-án fizetés végett történt időelőtti bemutatás hatálytalan: alperes fizetési kötelezettsége és ezzel késedelme csak a váltónak fizetés végett való újabb bemutatásával állhatott be. Felperes azonban a váltót a 2 •/. alatti levélben foglalt felhívás ellenére nem mutatta be; miért is a fizetés végetti bemutatást csak a keresetnek és váltófizetési meghagyásnak alperes részére való kézbesítése pótolja, ami pedig az iratok szerint 1915. évi ápr. hó 19. napján történt. Ebben az időpontban, ax akkor érvényben volt hatodik moratóriumi rendelet 4. §. I. 13. és II. 10. pontja értelmében a váltóval fedezett árútartozásnak 50 százaléka volt fizetendő és az 5. §. 1. és 4. bekezdései értelmében jogosult volt felperes az összes hátralékos kamatok megfizetését is követelni. Igénye volt továbbá a 4. §. II. 5. pontja értelmében a váltódíjra is, mert felperes, aki a kereseti váltót nem csupán kibocsátotta, hanem forgatta is: mint forgató, visszkeresetre jogosult hitelező volt. Ellenben alperestől jogszerűleg nem követelhette az óvási díjat, mert az időelőtt felvett óvás alperesre nézve hatálytalan. Ha alperes a kereset kézbesítése után a most kifejteltek szerint vele szemben esedékes összegeket megfizette volna, nem esett volna késedelembe. A 4 7. alatti levél szerint azonban alperes egyedül a tőke 50 százalékát volt hajlandó megfizetni, a váltódíjat és kamatot azonban nem, de még ezt az összeget sem fizette meg. Ebből pedig az következik, hogy 1915. évi ápr. hó 19 én késedelembe esett és ezzel a különben időelőtt beadott keresetre okot adott; miért is erre, valamint a Pp. 396. §-ára tekintettel, helyesen marasztalta el az elsőbíróság alperest a kereseti tőke, kamat, váltódíj és az egész perköltség megfizetésében és pedig ez utóbbiban a Pp. 426. §-a értelmében még azért is, mert a meg nem ítélt többkövetelés aránytalanul csekély. De az alperesnek imént megjelölt marasztalása mellett az elsőbíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával el kellett utasítani felperest a hatálytalan óvási díjra irányuló keresetével. A kir. Kúria: Alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Az alperes felülvizsgálati kérelme azon alapszik, hogy őt a fellebbezési bíróság marasztalta, ámbár ő a fizetés tekintetében késedelembe nem esett, sőt a felperes mulasztása