Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Iliteljogi Döntvénytár 135 rint kötelezve van, az a fél pedig, aki ilyent kapott, azt felhasználhatja. Eszerint U. joggal adta be a közös kérvényt a cégbírósághoz, ha a beadás kikötött feltétele bekövetkezett. A kikötött feltétel az A) a. szerződés 9. pontja szerint beáll, ha H. a házassági együttélést U. leányával megszakítja és azt a felszólítástól számított három nap alatt "helyre nem állítja vagy H.-né oly szándékkal hagyja el íérjét, hogy vele a házassági életközösséget megszünteti. H. az elsőbíróságnál azt vitatta, hogy ez a kikötés erkölcstelen. Ez az álláspont alaptalan, mert nincs erkölcstelenség abban, ha az após, aki a saját üzletébe a vejét társként veszi fel, egyúttal azt a jogot tartja fenn magának, hogy a házassági életközösség megszüntetése esetére az üzletben a korábbi állapotot helyreállíthassa. A íelfolyamodásban H. azt vitatta, hogy erkölcstelen az A) a. szerződésnek az a kikötése, hogy az ő illetménye az U. által egyoldalúan megállapított mérleg és leltár alapján fog kiszámíttatni. De nem döntő a jelen ügyben, hogy ez a kikötés erkölcstelen-e, mert ha erkölcstelen, ebből csak az következik, hogy az illetmény megállapításánál nem lesz alkalmazandó. Ezek szerint U. joggal kívánhatta H. társtagságának megszüntetését, ha H.-né oly szándékkal hagyta el férjét, hogy vele a házassági életközösséget megszünteti. Ez pedig bizonyítva van a C) a. csatolt közjegyzői tanúsítvánnyal, mely szerint H.-né a kir. közjegyzőnek H.-hez címzett levelet adott át elküldés végett, amelyben kijelenti, hogy az életközösség megszüntetésének céljával hagyta el férjét és az életközösséget nem szándékozik többé helyreállítani. H. részben az elsőbíróságnál és részben a felfolyamodásban előadta, hogy feleségét 1915 júl. 18-án apósa akadályozta meg abban, hogy Bécsbe H.-hoz visszatérjen, továbbá, hogy a kir. közjegyzőnek elküldés végett átadott levelet apósa irattá alá feleségével és hogy evvel a levéllel felesége szegte meg a házastársi kötelességet. De ezek a körülmények a jelen ügy elbírálásánál nem döntők, mert H. maga sem állította, hogy felesége az akaratelhatározást kizáró kényszernek volt alávetve és mert U.-nak az A) a. szerződés értelmében akkor is joga volna H. társtagságának törlését kívánni, ha a házassági életközösség megszüntetése körül az ő lánya volna a vétkes. H. a íelfolyamodásban azt is vitatta, hogy joga volt visszavonni a közös kérvényt, mert rájött, hogy U. megtévesztette őt abban, hogy az A) a. szerződés kötésekor 100,000 K-t meghaladó vagyonnal többet mutatott ki a saját javára a valóságnál.