Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

ffiteljogi Döntvénytár. 143 res által megnevezeti másik kárbecslő által nincs aláírva és hogy ez a kárbecslő mikép becsült, vagy hozzájárult-e a Sz. J. becsléséhez, az a perbeli adatokból meg nem állapítható, mert abból a körülményből, hogy G. G. az 1911. évi december hó 13. napján, a kárbecslési jegyzőkönyv hátlapján R. S. által aláírt nyilatkozatot szintén aláírta, azt kell bizonyítottnak tekinteni, hogy G. G. a kárbecslést a maga részéről szintén [tényleg foganatosította és hogy a kárbecslése el nem tér a másik becslő kárbecsüjétől, nem lehet. A 9 •/. alatti nyilatkozat tartalma továbbá azt is tanúsítja, hogy az alperes igazgatósága által, a 3 7. alatti szerint meghatalmazott és a kárkövetelés rendezésével megbízott K. A. felügyelő közlése alapján az okiratba felvétetett, hogy a kármegállapítás az alperes jóváhagyásának fenntartása mellett történt, ami pedig egyenesen ellenkezik a feltételek 12. §-ának abbeli rendelkezésével, hogy a szakbecslés mindkét felet egyaránt kötelezi. Minthogy tehát egyrészt a szakbizottsági eljárás szabálytalanul lett lefolytatva; másrészt, minthogy a 9 7. alatti okiratra vezetett nyilatkozat a feltételekkel nyilván ellenkező kikötést tartalmaz, bár ezt a nyilatkozatot R. S. a felperes meghatalmazottjaként alá is írta, a felperesre a szabálytalan szakbizottsági eljárás nem kötelező, a meghatalmazott által aláírt nyilatkozat pedig a felperest kötelező joghatályú okiratként figyelembe nem vehető ; minélfogva meg kelleti állapítani, hogy a felperesnek joga volt a kárát a bíróság útján foganatosítandó szakértői becsléssel meghatároztatni. Ezekből az okokból és az ezekkel nem ellenkező, az alperest 7000 K tőkében, ennek kamatában és a perköltségben marasztaló részére vonatkozóan felhívott és felhozott másodbírósági ítéleti indokokat elfogadva, a másodbíróság ítéletének erre a marasztalásra irányuló része helybenhagyandó volt. A másodbíróság ítéletének azt a részét azonban, mellyel az alperes további 2248 K 85 f tőkében és ennek kamatában marasztaltatott, megváltoztatni s ebben a részben az elsőbíróság ítéletének elutasító rendelkezését, vonatkozóan felhozoit indokai alapján és azért kellett helybenhagyni, mert az előzetes bírói szemle kérésének idején már módjában állolt a felperesnek kárának nagyságáról bizonyosságot szerezni és mert a bírói szemle iránt beadott kérvényében, minden fenntartás nélkül egész határozottsággal ki is jelentette, hogy teljes kára 7000 koronát tesz ki. * * = V. ö. X. 123. és 124. sz. eseteivel és a Hitelj. Dtár VIII. 41. sz. esettel.