Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

132 Hiteljogi Döntvénytár. idő lejárta előtt, 1914. évi december hó 22. napján kelt és 37. alatt csatolt levelében felperestől utólagos teljesítésre határidőt kért, de felperes 1915. évi január hó 3. napján kelt és C) alá zárt levelével a halasztást és az utólagos átvételt megtagadta, az ügylettől elállott és a nem teljesítés miatt támadt kárát követelte. E tényállás szerint a felek kifejezetten nem kötötték ki a határidőben való teljesítést, mint, oly lényeges kelléket, amely Délkül az ügylet létre sem jött volna. De az ügyletkötés körülményeiből sem állapítható meg a felek közt kötött ügylet fix jellege. A megrendelés ugyan a háborúban a hadviselés célját szolgáló s még hozzá nagytömegű árúszállításra történt, és az alperesnek a fellebbezési bíróság megállapítása szerint a munka sajátos voltánál togva tudnia kellett arról, hogy e cövekek katonai célra szolgálnak ; mindazáltal a sátorcövekek rendeltetéséből nem lehetett alperesnek arra következtetni, hogy azok a katonai s illetőleg hadi célt csak akkor szolgálják, ha azok a szállítási határidő utolsó napján hiánytalanul felperes birtokában lesznek, s pedig annál kevésbbé, mert az irányadó ítéleti tényállás szerint a szállítási szerződést a felperesre átruházó D. Gy. is kért halasztást a hadügyminisztertől és így maga D. Gy. sem tekinthette ezt az ügyletet fix ügyletnek. Ehhez járul még, hogy a fellebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint ilyen cövekeket a haderőnek 1914 december 31-ike után is szállítottak, sőt ezen haláridő után ilyen cövekekre újabb megrendelés is történt, llvképen az a körülmény, hogy alperes ebben az esetben tudatában lehetett az árú hadi rendeltetése felől, nem szolgálhat alapul, hogy a felek közti ez az ügylet fix ügyletnek minősíttessék. Ha azonban a felek közt nem fix ügylet létesült, akkor az a fél, aki nem teljesítés helyett kártérítést követel, a KT. 354. §-a értelmében köteles a másik félnek, ha ez kellő időben kérte és az ügylet természete megengedi, az utólagos teljesítésre megfelelő időt engedni. Hogy a felek közt kötött ügylet természete az utólagos teljesítést megengedte, az kitűnik a fellebbezési bíróság ítéleti tényállásából, amely szerint D. Gy. és felperes is szállított 1915. évi január és február havában a haderőnek sátorcövekeket, már pedig 37. alatti levelében 1915. évi január végéig kívánta szállítani a hátralékos árút. A fentebb idézett fellebbezési bírósági tényállás szerint azonban felperes megtagadta alperesnek az utólagos teljesítésre a határidő engedélyezését s így hiányzik a felperes részére a nem teljesítés miatt követelhető kártérítésnek a KT. 354. §-ában előírt előfeltétele ; ezekhez képest tehát a fellebbezési bíróság az anyagi jogszabály megsértésével marasztalta alperest a kárösszeg megfizetésében.