Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)
110 Hiteljogi Döntvénytár. ható. Ami pedig a fellebbezési bíróság állásfoglalásának másik indokát — az elszállításban való késedelmet — illeti : a kir. törvényszék által az elsőbíróság ítéletéből átvett és ebben a részében felek által meg nem lámadott tényállás szerint az oroszoknak az ország északkeleti határán történt betörése következtében a fenyegetett helységek lakosságának menekülése már 4914. évi szeptember hónapban megkezdődvén, a Máraniarossziget város irányában állandóan fokozódott és a menekülők a máramarosszigeti vasúti állomást teljesen ellepték; majd pedig amikor már maguk a máramarosszigetiek is menekülni kényszerültek, a vasúti állomáson olyan tolongás keletkezelt, hogy annak következtében a vasúti kocsikba való berakodás is fennakadt és azt csak éjjel lehetett folytatni, de október hó 2-ík napján már ekkor sem, merfc az éjjel felriasztott közönség annyira elözönlötte a pályaudvart, hogy ott még a tolatás is csak a legnagyobb nehézségek között volt eszközölhető, azonfelül a közönség a máifel nem adható poggyászát is a feladottakra halmozta fel és ezzel a poggyász kiválogatását és berakását szerfelett megnehezítette, továbbá a meg nem támadott tényállás szerint ekkor már a menekülők elszállítása is csak rendkívüli eszközök igénybevételével, az ú. n. menekülő vonatok beállításával volt keresztül vihető, ami a rémült közönség magatartása miatt ismét nagyobb nehézségekbe ütközött, sőt október hó 2-án este a katonai parancsnokság által az állomás teljes kiürítése is elrendeltetvén, a vasúti személyzet is elhagyta helyét. A vasútnál uralkodó viszonyoknak csakis ilyen általános képe mellett lehet eldönteni azt a kérdést, hogy a felperes által feladott poggyász elveszése az orosz sereg betörésére, mint erőhatalomra vezethető-e vissza, avagy az alperes menthetetlen szállítási késedelmével áll-e közvetlen okozati összefüggésben. Az erőhatalom logalmának a bírói gyakorlatban elfogadott meghatározása szerint az erőhatalom olyan külső esemény, amelynek elhárítására nem elégséges a rendes gondosság vagy erőfeszítésnek az a mértéke sem, amelyet az eset körülményeihez képest a közfelfogás előír; de nem fér kétség ahhoz sem, hogy az erőhatalom nem csupán magának az erőszaknak közvetlen jelenlétében nyilvánul meg, hanem erőhatalom jellegű eseménynek tekintendő minden olyan külső jelenség, amely a lennforgó vagy fenyegető erőszaknak a következménye. A lentebb ismertetett tényállásból nyilvánvaló, hogy az ellenséges betörés következménye, t. i. a menekülő közönség magatartása folytán a máramarosszigeti vasúti állomáson kívülről jövő okokból oly állapotok uralkodtak, amelyekre a rendes üzemmenet mértékét alkalmazni már nem lehet és amelyek mellett a
