Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) X. kötet (Budapest, 1917)

Í54 .Hiteljogi Döntvénytár. a felek havonkint 100 K-t, illetve 200 K-t nyereségelőlegkénl követelhetnek a társaságtól, a dolog természete szerint az volt a célja, hogy a felek az évi nyereségnek valószínűségére alapított becslése alapján havonkint a kikötött összegre tarthassanak igényt a társasággal szemben. Nem kell ezúttal azt a kérdést eldönteni, hogy a szerződés célja az is volt-e, hogy a kikötött összegeket a felek akkor is felvehessék a társaság pénztárából, ha az üzletmenet azt mutatja, hogy az illető évben veszteség van kilátásban, mert az alperes sem állítja, hogy ez az eset forgott fenn. Az pedig, hogy az üzleti vagyon egy része künnlevő követelésekben állott, a szerződés céljához képest magában véve nem gátolhatta a tagokat abban, hogy a társaságtól a nyereségelőleg havonkinti kiszolgáltatását kívánhassák, mert a szerződés idézett intézkedésének célja épen az volt, hogy a tagok az évi nyereség végleges megállapításától és folyósíthatóvá válásától függetlenül megkaphassák a társaságtól a kikötött havii illetményt. Ha a társaság pénztárában nem volt elég pénz arra, hogy a társaság akár harmadik személyekkel szemben, akár a tagokkal szemben fennálló kötelezettségeit teljesíthesse, akkor az A) alatti szerződés o. pontja értelmében hitelművelet útján kellett a szükségletről gondoskodni. Idevonatkozóan a szakértő véleményéből kitűnik, hogy az alperes hónapról hónapra szaporította tőkebetétét és hogy tulajdonkép az alperes adta kölcsön a társaságnak a szükséges összeget és így történt, hogy a szakértő véleményéből kitűnően a pénztár 1909 nov. l-re számítva 3376 K 05 f készletet mutatott. Abból azonban, hogy az alperes adta a társaságnak a szükséges összegeket kölcsön, csak az következik, hogy az alperes ennek fejében megfelelő kamatra tarthatott a társasággal szemben igényt, de nem következik, hogy az alperes mint a társaság pénztárának kezelője a felperest illető nyereségelőleg kiszolgáltatását megtagadhatta. A felperes állítólagos hanyagsága az alperesnek csak arra adott volna jogot, hogy a szerződést megszüntethesse. De az alperes ezt nemcsak hogy nem tette, hanem a viszontkereseti kérelemből kitűnően a szerződésnek további időpontig való hatályban tartását kívánta, mint a felperes. A társas viszony fennállása alatt pedig az alperes a kikötött havi nyereségelőleg kiszolgáltatását még a felperes hanyagsága esetén sem volt jogosítva megtagadni. N. I. tanú vallomásában az időpont tekintetében az elsőbíróság szerint fennforgó tévedést a kir. Kúria nem találta nyilvánvalónak, mert a tanú vallomása szerint az 1909 december