Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

IV Tarlalommnlalo. 27. A kávéházi üzletnek szerződés útján való átvevőjét az 1908:LVII. tc. 1. §-a értelmében terhelő felelősség nem terjed ki az átruházónak olyan üzleti kötelezettségére is, amely nem az átruházott kávéházi üzletből eredt, hanem az átruházónak egy korábbi kávéházi üzletéből keletkezett. Az üzletátruházási törvény indokolásából kivehető, hogy a törvény a felelősség szempontjából különbséget kíván tenni az átruházónak az átruházott üzletből eredő és egyéb azzal okozati összefüggésben nem álló, habár a KT. 261. §-a értelmében szintén üzleti természetű tartozásai között. Ugyanis a KT. 261. §-a értelmében a kereskedő által kötött szerződések kétség esetében, kötelezvényei pedig már akkor is, ha ennek ellenkezője magából az okmányból ki nem tűnik, üzletéhez tartozónak tekintetnek. Ezzel szemben az üzletátiuházási törvény indokolása szerint az üzletből eredőnek tekintendő az üzlet folytatásához szükséges minden olyan kötelezettség-vállalás, amely keletkezését az üzletnek köszöni, így azok a kötelezettségek is, amelyeket a kereskedő elvállal abból a célból, hogy az üzletet megalapíthassa, nevezetesen árúk hitelben való beszerzése, üzlethelyiség kibérlése és kölcsön felvétele ebből a célból. Az utóbbi példaszerű felsorolásból, valamint abból, hogy az indokolás utóbb kifejti, hogy mindig a konkrét üzlet vétetik figyelembe s hogy tehát olyan kötelezettségért, amely a rendes menetelü hasonló üzletben nem szokott vállaltatni, a felelősség megállapítva nincsen. Kitűnik, hogy az üzle'tátruházási törvény meghatározáea az üzleti hozzátartozóság szempontjából szűkebb, nevezetesen, hogy az átvevő felelősségét csakis az átruházott üzletből eredő kötelezettségekre kívánta kiterjeszteni 32. A kereskedelmi üzlet fogalmát a törvény maga közelebbről nem jelöli meg, miért is annak általában elfogadott értelmét kell elfogadni, amely szerint az üzlet nemcsak az árúraktárból és felszerelésből áll, hanem magában foglal egyéb oly érdekkört (üzleti összeköttetés, vevőkör stb.), amely gyakran az árúraktárnál és felszerelésnél is értékesebb, úgy, hogy árúraktár és felszerelés nélkül magában is az üzlet lényege lehet. Mihelyt valaki szerződés útján a lehetőségét megszerzi annak, hogy valamely kereskedelmi üzletet, mint ily vagyon összeségét, a maga lényegében tovább folytathat, akkor már az előbb idézett törvény értelmében elbírálandó üzlet átruházásáról van szó. — Nem tekinthető azonban üzletátruházásnak az árúraktárnak az eladó üzletéből való elvitele, sem pedig 50 kor. értékű követelés átruházása 33. Az 1908: LVII. tc. 1. §-a a kereskedelmi üzletet szerződés útján átvevő fél felelősségét állapítja ugyan meg, ámde két vagy több személj7 között vagyoni jellegű viszonyokat létesítő, módosító, vagy megszüntető minden akarat megegyezés jogügyletnek, tehát szerződésnek minősülvén, szerződés létesül abban az esetben is, ha valamely kereskedelmi üzlet tulajdonosa s egy harmadik személy akaratelhatározása folytán az előbbi üzletének folytatását az utóbbi veszi át. Törvényben foglalt anyagi jogszabályt nem sért az üzletátruházás megtörténtének oly körülmények között való megállapítása, midőn árúkészlet, vagy üzleti berendezés nem adatott ugyan át. hanem ugyanazon üzlet folytatása tétetett a harmadik személyre nézve lehetővé 34. A kereskedelmi üzlet fogalmához nemcsak a felszerelés és árú tartozik, hanem az az érdekkör is, amely az üzleti forgalmat biztosítja. Így az üzleti helynek és a kapcsolatos vevőkörnek megszerzése is kimeríti az üzletátruházás tényét. Abból pedig, hogy a feleség a férje üzleté-