Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

fliteljogi Döntvénytár. 117 legségnek elhallgatása megállapítja a KT. 474. $-ában előírl köz­lési kötelezettség megsértését; minthogy felperes nem bizonyította, hogy alperes a szerző­dés megkötésekor tudott arról, hogy felperes cukorbajban szen­ved, sőt megállapítható, hogy felperes az ajánlat felvételekor tudva elhallgatta, hogy cukorbaja van, ezáltal pedig a biztosítás elvál­lalására befolyással bíró fontos körülményt hallgatván el, a köz­lési kötelezettséget felperes megsértette; minthogy abból, hogy alperes a felperest megillető kárössze­get 1909 március 18-án likvidálta s akkor már tudott a felperes cukorbajáról, nem lehet azt következtetni, hogy alperes a közlési kötelezettség megsértése miatt emelhető kifogásáról lemondott volna, mert a káreset folytán felperest megillető kárösszeg kifize­tése nem állapíthat meg joglemondást a jövőre nézve, hanem csak azt vonja maga után, hogy alperes azt az összeget, amit kár címén kifizetett, vissza nem követelheti; minthogy alperes a felperest megillető kárösszegnek kifize­tése után két nappal már értesítette felperest arról, hogy a biz­tosítási szerződést törli, így tehát arról, hogy alperes a maga részéről a szerződést érvénytelennek tartja, felperest kellő időben értesítette, az pedig, hogy felperest ezen levélben az alperes nem értesítette arról, hogy a biztosítási szerződést a közlési kötele­zettség megsértése miatt törli, nem vonja maga után azt, hogy alperes a közlési kötelezettség megsértése miatt emelhető kifogá­sától elesett, mert a KT. 475. §-a szerint az alperes a szerződés érvényességét kifogás alakjában — tehát a perben is — meg­támadhatja: felperest keresetével elutasítani kellett. (1914 febr. 12. 791 '913. V.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítéletét helybenhagyja. indokok: A biztosítási feltételek negyedik pontja szerint a felek már a szerződés megkötésekor megállapodtak abban, hogy a társaság a diabetikus (cukorbaj) betegségben szenvedő egyéneket nem biztosítja; a hatodik pont pedig azt a kikötést tartalmazza, hogy ha a biztosított a 4. §-ban említett bajok vagy testi hibák valamelyikébe esnék, a biztosítás feltétlenül megszűnik. Ezekből nyilvánvaló, hogy az alperes által a szerződés sze­rint vállalt kockázat terjedelme akként korlátoztatott, hogy a koc­kázat viselése nem terjed ki azon balesetekre, amelyek a bizto­sítottat olyan időben érik, amikor diabetesben (cukorbajban) szen­ved, még ha ez a betegség a szerződés tartama alatt is lépett fel. A szerződésnek ez a kikötése kétségkívül joghatályosnak fo­gadandó el, mert a biztosítási szerződés megkötésénél a felek a kockázat terjedelme kérdésében szabad elhatározásuk szerint lép­hetnek megállapodásra, aminek tekintettel a K. T. 502. §-ában

Next

/
Oldalképek
Tartalom