Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi Döntvénytár. terjesztett kérdőív kitöltésére szólítlatolt fel, csak a kérdőpontokra adott teleletek valóságáért felelős. Perdöntő kérdés tehát, vájjon néhai dr. ... a 27. alatti ajánlatban és az ezzel egyjelentőségű 3'/. alatti orvosi bizonyítványban hozzáintézett kérdésekre valótlan feleleteket adott-e? A 2:/: alatti ajánlat 4: : alatti kérdésére, hogy t. i. «milyen jelenlegi egészségi állapota ?» — a biztosított azt telelte: jó. Ez a vallomás a közlési kötelesség megsértésének nem tekinthető; mert az egészségi állapotra nézve feltett kérdés a biztosított egyéni felfogása alapján tanúsítandó oly állapotra vonatkozik, melynek megítélésénél a biztosított csakis testi állapotának felismerésére alkalmas tünetekből merített meggyőződésből indulhatott ki. E válaszszal tehát a biztosított csak akkor sérthette volna meg a törvényes közlési kötelezettséget, ha a biztosító bizonyította volna, hogy a biztosított egészségi állapotára nézve oly jelenségeket tapasztalt, hogy betegségére nézve tévedésben nem lehetett. A biztosító alperes azonban ezt nem bizonyította, mert dr. . . . egyetemi tanár, dr. . . . és dr. . . . tanúk szerint a biztosított a G . . -féle szanatóriumból, hol 1910. évi január hó 10-től, ugyanezen év február hó H-ig kezeltetett, meglepően javulva távozott, dr. . . . vallomása szerint munkaképességét teljesen visszanyerte, környezetére teljesen egészséges ember benyomását tette és szeptember hó 14-én 14 kilóval gyarapodva jött fel a tanúhoz. Ily körülmények között nincs semmi adat arra, hogy 1910. évi május hó 1-én a 2 •/. alatti ajánlat aláírásakor a biztosított egészségi állapotát jónak nem tarthatta. Az ajánlat 4. b . kérdésére, hogy «mily testi vagy elmebeli betegségeken ment keresztül és mikor? és a c*/, kérdésre: ((van-e vagy volt-e valami baja, betegsége, szervi hibája, avagy allesti sérve?)) a biztosított tagadólag felelt; a g: : alatti kérdésre: «ki g)ógykezelte előbbi betegségében?)) azt a választ adta, hogy ((seüki», és a h V- alatti kérdésre: «ki jelenlegi gyógykezelő orvosa?)) azt válaszolta: «nincsen». A KT. 474. §-a csak nzokra a körülményekre állapítja meg a közlési kötelezettséget, melyek egyrészt fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek és másrészt a biztosított előtt tudvalevők. Ebből az következik, hogy a közlési kötelezettség csak azokra a körülményekre nézve áll fenn, melyeket a biztosított az élet közönséges felfogása szerint és az összes viszonyok ismerete mellett jóhiszeműen fontosaknak tarthatott. Azt, hogy a biztosított 1910. évi január hó 1. előtti időbon gyakran betegeskedett, ágyban feküdt, a tanítási órákról el-