Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hiteljogi. Döntvénytár. 91 megjelölendők; ü2. a kártérítési összeg kiszámítása céljából az iljen árúk közönséges kereskedelmi, illetve közönséges értéke 100 kilogrammonként nem lehető magasabbra 150 franknál és minthogy a fuvarlevélben a küldemény «művészeti tárgy»-ként határozottan és világosan megjelöltnek nem tekinthető, mert csak akként volt megjelölve: ccbassorilievo marmo», vagyis «márvány dombormű)), ami pedig egy közönséges márvány kőfaragómunka is lehet, a berni egyezmény 43. §-a szerint pedig: ha — mint a jelen esetben — a fuvarozásra csak feltételesen bocsátható tárgyak helytelen vagy hiányos bevallással adattak fel, akkor a vasútnak a fuvarozási szerződésen alapuló felelőssége teljesen ki van zárva; a helytelen és hiányos bevallás okából már egymagában véve elutasítandó a kereset annál is inkább, m^rt vétkes gondatlanság fenn nem forog, de másrészt fenforgása a 43. §. abszolút rendelkezésénél fogva közömbös is volna. Emellett rámutatva az olasz-osztrák-magyar forgalomban érvényes árúdíjszabásnak azon rendelkezésére, hogy az ilyen művészeti tárgyak értékeként kártérítésül 100 kg-ónként 150 franknál több meg nem ítélhető, az esetre is elutasítást kért alperes, ha a bevallás a fuvarlevélen helyesen megtörténtnek volna is tekinthető, mert a felperesnek 517 K-t méltányosságból kifizetett s igy a felperes kárigénye teljes kielégítést nyert. A kir. törvényszék a fuvarlevél tartalmából megállapította azt, hogy a fuvarozás tárgyát képező művészeti tárgy a fuvarozás idején az olasz-osztrák-magyar árúdíjszabás vonatkozó rendelkezésének megfelelően határozottan és világosan mint ilyen volt megjelölve; következőleg alperes az idézett 43. §-nak a fuvarozási felelősséget (teljesen) kizáró rendelkezésére nem is hivatkozhatik és evégből folyóan alperesnek, mint a fuvarozásban részes vasútnak, a káresetéit való felelősségét elvben megállapítani kellett. A kártérítés mérvéi illetőleg ilyen művészeti tárgyak, mint amiről szó van, az idézett díjszabás értelmében a művészeti tárgyakként való határozott és világos megjelölés feltétele mellett csak azon további feltétellel képezhetik vasúti fuvarozás tárgyát, ha ezek rendes kereskedelmi, illetve közönséges értéke a vasút kártérítési kötelezettsége szempontjából 100 kg-onként 150 franknál magasabbra nem tehető, nem vitás ehhez képest az sem, hogy az ilyen művészeti tárgyakért általában és rendszerint a vasút ezen mértéken felüli kártérítésre nem kötelezhető; kétségtelen azonban az is, hogy ezen kártérítési felelősséget korlátozó rendelkezésre a vasút akkor, ha a fuvarozás körül közegeit vétkes gondatlanság terheli, nem hivatkozhat, mert a berni egyezmény 41 §-a értelmében vétkes gondatlanság esetében a fúva-