Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IX. kötet (Budapest, 1916)

Hileljogi Döntvénytár. totlák, így felperes férje és B. B. 229—229 K-t, alperesek 329—329 K-át kaptak s megállapodtak, hogy a mind négyük által aláírt váltó értékét a katasztertől folyósítandó összegből fogják kifizetni. A váltót aláírta felperes is, V. A. neje. A bankkal pedig megállapodott, hogy részére lekötik a katasztertől járó díjat, ami meg is történt. Később összekülönbözvén, B. és felperes férje megszűntek T. K. társai lenni s a munkát alperesek fejezték be. Májusban a lejárt váltót nem rendezték, a bank azt megóvatollatta, mire felperes a kereseti váltót magához váltotta. Alperesek szerint mivel felperes, mint V. A. férje tudóit arról, hogy V. A. 229 K-t és B. B. 229 K-t kapott s hogy közlük a megállapodás az volt, hogy a váltót a katasztertől folyósítandó pénzből fogják közösen kiegyenlíteni, felperesnek nem volt joga kifizetni, illetve most már a V. és B.-re esett összeget is őrajtuk kövelelni. A kir. törvényszék megállapítja, hogy a katasztrális munkát egyedül T. K. vállalta el a hivataltól, ő volt érte felelős s az ő nyugtájára utalványozta ki a hivatal a járó összeget. Ily körülmények közt az, hogy a banktól felvett összeget alperesek, B. B. és felperes férje maguk közt megosztották, nem egyéb, mint az, hogy a munkavállalkozó T. K. a maga mellé vett társait az általuk végzett munka arányához képest kifizette, maga pedig a katasztertől járó összeget a banknak lekötötte, mert sem K., sem B., sem felperes férje semmiféle viszonyban a kataszteri hivatallal nem volt, nekik az semmit sem fizetett volna. Alperes T. K.-ra nézve tehát az, hogy a bankhitelező helyébe V. A.-né felperes lépett, semmi különbséget nem tesz s az rája nézve semmi anyagi kárt nem jelent. Az pedig, hogy járt-e a felperes férjének az ő munkájáért 229 K, vagy sem, külön per tárgyát képezi. A váltó a banknál lejáratkor nem rendeztetvén, az megóvatoltatott, s így tehát felperesnek, aki szintén felelősséget vállalt a banknál a váltó kifizetéséért, joga volt saját érdekeinek megóvása végeit a váltót magához váltani s annak értékét a váltókötelezettségben álló előzőjétől vagy azok bármelyikétől követelni, annál inkább, mert felperes nem áll vonatkozásban a kataszteri hivatallal s így nem is várhalja, hogy a T. K. által kimutatott munkáért járó összeg neki fog utalványoztalni; a sommás végzést tehát hatályában fenlarlani kellelt. (1912 december hó 31-ikén. 21,892/912.) A budapesti kir. tábla: A megítélt 658 K + 266 K-ra nézve az elsőbíróság ítéletét helybenhagyja, az ezt meghaladó marasztalási összegre nézve megváltoztatja s erre nézve a keresetet elutasítja. Indokok stb.