Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)
Hiíeljogi Döntvénytár. 269 gal várhalta s azérl is tartotta fenn a biztosítást, hogy a 20 évi biztosítási idő elteltekor a B) és C)-ben kilátásba helyezett eredmény iog beállani, minélfogva az alperest kötelező kereskedői gondosság megköveteli annak kimutatását, hogy a B) és C) alattiakban remélt eredmény mily okok folytán nem állott elő. E tekintetben tehát nem elegendő annak kimutatása, hogy mily eredmény állott elő, annál kevésbbé, mert hisz ez eredmény létrejövetelénél oly okok és események is közrejátszhattak (a B) és C) alattinál szerepelt számítási módtól eltérő számítások), amik a felperesre kötelező erővel nem bírhatnak. Alperes sem az alapperben, sem a perújítás során nem adta elő azokat az okokat és számítási alapokat, amelyek szerint a B) és C) alattiban jelzett eredményt kilátásba helyezhette. De nem adta elő azokat az okokat és eredményeket sem, amelyek közrejátszottak arra, hogy ez az eredmény az alperes által elismert összegre csökkent. A kir. törvényszék ennek folytán elrendelte az alperes által új bizonyítékként felhozott kimutatásoknak a fenti szempontból való szakértői megvizsgálását. A meghallgatott szakértő véleményében oda konkludál, hogy alperes társaság a nyereség-kiszámítás alapjául szolgáló adatokat azok nagy részletességénél és az egész világra terjedő csoportosításánál fogva megítélni nem képes, minélfogva a szakértő a neki kiadott kimutatások adatait, azokat valóknak tekintve, tette vizsgálat tárgyává. Már a szakértői véleménynek ez a része kétségtelenné teszi, hogy a kérdéses kimutatások nem tartalmazzák azokat az adatokat, amelyekből felperes a nyereséget kiszámíthatta volna. A szakértő a jelzett kimutatások számadalaiból kiszámíthatónak tartja ugyan az eredményt, és pedig az alperes által elismert eredményt, azonban előadja a szakértő, hogy e kimutatásból sem azokat az okokat, mik a B) és C) alatti eredmények feltevésére vezettek, sem azokat az okokat és eseményeket, mik az eredmény csökkenését idézték elő, meg nem állapíthatta. A felperes ugyan e kimutatásoknak az alperes könyveivel való egyezését is tagadta: a kir. törvényszék azonban ennek bizonyításába bele sem bocsátkozott, mert a szakértő véleménye szerint is az alperes által adott adatok jelen alakjukban sem lelelnek meg azoknak a követelményeknek, amiket a bíróság ez adatokhoz fűzni kívánt. Újító alperes új bizonyítéka tehát nem lévén elegendő az alapperbeli ítéletek megdöntésére; alperest perújítási keresetével elutasítani s őt mint pervesztest a prls 251. §-a alapján a perköltség viselésére kötelezni kellett. (1912 március 4. 17302/12.)