Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VIII. kötet (Budapest, 1915)

fíiteljogi Döntvénytár. Í247 a szerződésben pontosan meghatározott módjában, másrészt és lóképen pedig a másodrendű alperes személyében rejlett, aki az elsőrendű alperesnek veje volt és akinek intézeti ügyésszé választása és illetve ebben az állásban való meghagyása a szerzó'dés egyik lényeges feltétele volt. Ennélfogva a másodrendű alperes kezébe a szerződésből kitűnőleg nem úgy kerültek a kölcsönösszeg visszafizetésének biztosítására hivatott követelésekre vonatkozó ügyiratok és okiratok, hogy azokat mint elsőrendű alperesnek, tehát a hitelezőnek megbízottja tartsa kezében, hanem ő azok bírlalatához kizárólag, mint az intézet ügyésze jutott és feladata a követelésnek a közadós szövetkezet nevében való behajtása és a behajtott követelésekből az elsőrendű alperest havonként megilletett összegek kifizetése volt. De nem keletkezett elsőrendű alperesnek zálogjoga még akkor sem, ha a feleknek az is volt a szándékuk, hogy elsőrendű alperes az A) alatti szerződés folytán zálogjogot nyerjen. Nem pedig azért, mert hiányzanak azok a törvényszerű átadási formák, amelyek a kérdéses követelésekre való zálogjog elnyeréséhez szükségesek. Az A) alattiban említett követelések részben váltókövetelések, részben kereskedelmi könyveken alapuló követelések, mely utóbbiak ismét részben olyanok, melyekről az illető adós kötelezvényt állított ki, részben pedig olyanok, melyekről kötelezvény nem létezett. Váltókövetelésekre zálogjog csakis a követelést megtestesítő váltó átadása útján szerezhető (KT. 303. §.)• Ez nem történt meg, mert a váltók a hitelező elsőrendű alperesnek nem adattak át; a másodrendű alperes kezébe történt átadás pedig ezt nem pótolja, mert az A) alatti világos rendelkezése szerint a váltók épúgy, mint a többi okiratok és ügyiratok, másodrendű alperesnek, mint az intézeti ügyésznek adattak át. A szerződés nem rendelkezik arról, hogy másodrendű alperes a felek akarata szerint elsőrendű alperesnek az átvétel és birtokbantartás tekintetében megbízottja volna és ez a körülmény az írásos szerződéssel szemben nem is képezheti alperesek részéről bizonyítás tárgyát. A könyvkövetelések feletti zálogjog keletkezéséhez múlhatlanul szükséges, hogy az elzálogosítás ténye az adós könyveiben feljegyeztessék. (KT. 304. §.) Ez nem történvén meg, elsőrendű alperes a könyvkövelelésekre sem szerzett zálogjogot. Az alperesek tehát jogcím nélkül tarlják vissza a követelésekre vonatkozó okiratokat és másodrendű alperes a behajtott és kezei közt levő pénzösszegeket is. És pedig az elsőrendű alperes azért, mert neki a követelésekre zálogjoga nincs és nem is volt, tehát ha a szóbanforgó követelésekre vonatkozó eredeti okiratokat