Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. 39 Megállapítja a törvényszék, hogy másodrendű alperesnek az üzletátruházás idejében már tudomása volt elsőrendű alperesnek felperessel szembeni kötelezettségéről, továbbá, hogy másod- és harmadrendű alperesek a köteles kereskedői gondosság mellett már az átvétel idején is tudomást szerezhettek a kötelezettségekről, mert másodrendű alperes az elsőrendű alperesnél hosszabb időn át üzletvezető volt, aki az üzlet részére felperesnél megrendeléseket is eszközölt. Ily körülmények közt a rendes kereskedői gondosság mellett módjukban állott volna az üzletet átvevőknek akár az elsőrendű alperes könyveinek belekintésével, akár pedig az előttük ismert felperesi czégnél tudakozódás utján meggyőződést szerezni, hogy elsőrendű alperes a felperessel el nem számolt s ennek még mindig adósa. Tekintve, hogy az 1908 : LVI1. tcz. 1. §-ának összes feltételei alperesekkel szemben lenforognak, mind a három alperest egyetemlegesen marasztalni kellett. (1911 deczember hó 19. 25,529/911.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert másod- és harmadrendű alperesek nem tagadták, hogy az üzletüket S. A. utóda S. és W. czég alatt folytatják, s hogy az elsőrendű alperes üzleti követeléseit átvették. Minthogy pedig az üzletátruházás akkor is fenforog, ha oly jogok és előnyök engedtetnek át, melyektől az üzlet folytatásának lehetősége függ és nem szükséges, hogy a kereskedelmi üzlethez tartozó minden vagyonérték a maga összegében ruháztassék át; minthogy az üzlet folytatásának lehetősége nagyrészt éppen attól függ, hogy a kereskedelmi czég használata és a künlevő követelések engedtessenek át, amely jogok alapjául szolgálnak annak, hogy a volt vevőkör az uj üzlethez vonassék : helyesen állapította meg az elsőbiróság azt. hogy az 1908 : LVII. tcz. 1. §-a alá eső üzletátruházás esete forog fenn. (1912 április hó 29. 303/912.) A kir. Onria: Mindkét alsóbiróság ítéletét a másod- és harmadrendű alperesekre vonatkozó részében megváltoztatja és a felperest a másod- és harmadrendű alperesekkel szemben keresetével elutasítja. Indokok: A felperes nem bizonyította, hogy elsőrendű alperestől a másod- és harmadrendű alperesekannak künlevőségein felül valamely más vagyontárgyat átvettek. Minthogy pedig az 1908 : LVII. tcz, rendelkezései éppen azt czélozzák, hogy a kereskedelmi üzlet átruházásával az üzletből eredő tartozások fedezete a hitelezők elől el ne vonassék,