Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljogi Döntvénytár. 18 és hogy Z. és K. összejöhessenek, alperes újból a felpereshez fordult, ki K-val tárgyalt s alkalmat nyújtott a Z. és K. talál kozására is. Azon tárgyalásoknál, melyeket a szerződő felek együtt toh latiak, felperes több izben jelen volt. A végleges megállapodásnál és a szerződéskötésnél a felperes nem volt jelen. Habár a fentiek szerint a felperes működése nem a vevő felkutatásában állott, felperes tevékenysége mégis közvetiiői tevékenység, amennyiben a felek akaratnyilvánításának kölcsönös közlése, a felekkel eközben folytatott tárgyalások, a felek közvetlen érintkezésének előkészítése, a feleknek tárgyalásokra való összehozása, oly lényeges működések, amelyek a szerződés létrejöttéhez szükséges előkészítő cselekményekbe egészen beleszövődnek, ugy hogy ennek folytán a szerződő felek közt létrejött megegyezés mintegy a felperes közbenjárásán nyugszik. A felperes tevékenysége tehát a létrejött üzletvételi jogügylettel okozati összelüggésben áll. Minthogy az az alkusz, akinek közbenjárása olyan volt, hogy a létrejött ügylet az ő tevékenységeinek eredményeként jelentkezik, működésének díjazását követelheti; minthogy felperes az ennek megfelelő tevékenységet az alperes egyenes megbízása folytán fejtette ki; minthogy az alkuszi működés lényegéhez nem tartozik az, hogy a felek végleges megállapodásaiban is résztvegyen; minthogy a felperes eljárása, bejeg}zett ügynökségi és bizományi ipart űző kereskedő lévén, üzleti körébe tartozó szolgálat volt. amelyért a K. T. 284. §-a szerint külön kikötés nélkül is követelhet díjazást: meg kellelt állapítani, hogy az alperes a felperesnek a szokásos díjazást megadni tartozik. Alperes ugyan azt kívánta bizonyítani, hogy felperessel a dijakra nézve utólagosan 500 K-ban megegyezett, ezt azonban tanúi nem bizonyították. A helyi szokás szerint az ügynöki dij a kereskedelmi üzlet vételárának 1%-a, felperest tehát 2111 K ügynöki dij illeti meg, minthogy azonban Z. és K. az alperes nevében 500 K-t küldöttek felperesnek, az 500 K tehát alperes által fizetettnek tekintendő, az alperes még 1611 K-t köteles a felperesnek megfizetni. Elutasítandó volt felperes 150 K utazási költség megtérítése iránti keresetével, meri a felperes közvetitői tevékenysége kiválóképen abból állott, hogy a más helyen lakó vevő telet az alperes félté1 eleinek közlése végett felkeresse, az ezzel járó kiadások tehát az alkuszdij reményében s annak kiérdemlése érdekében történtek, s igy miután alkuszdij iránti igénye megállapittatott, a saját érdekében is teljesített szükséges kiadások megtérítését ezenfelül nem igényelheti. (1911. deczember 15. 6924/911. sz. a.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét elutasító részében