Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

160 Hiteljogi Döntvénytár. sitetteket, az alperes felperesnek visszaadni köteles: alperest a kereseti tőke és a kereset kézbesítésétől járó kamata megfizetésében marasztalni kellett. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletének felebbezett marasztaló részét azzal a részbeni változtatással, hogy alperes 20 darab, a felperes nevére kiállított 1000 korona névértékű szövetkezeti részvény visszaadása ellenében köteles a marasztalási összeget és járulékait felperesnek megfizetni, helybenhagyja. indokok: A kir. tábla az elsőbiróság ítéletének felebbezett részét az alább indokolandó azzal a részváltoztatással, hogy az alperes fizetési kötelezettsége csakis a felperes kezei közt leva részjegyek visszaadása ellenében áll be, vonatkozó indokainál fogva s még azért hagyta helyben, mert szövetkezeti részjegynek nem szövetkezeti tag által való megszerzése csakis a KT. 236. §-a értelmében, a megfelelő tagsági jogok átruházása kapcsán lehetséges, a részjegyeknek, mint értékpapíroknak önállóan, nem szövetkezeti tag részéről való megszerzése a szövetkezet czéljával és jogi fogalmával áll ellentétben, minthogy a KT. 223. §-a értelmében a szövetkezet a saját tagjai gazdasági érdekei előmozdítására alakult kereskedelmi társaság; következésképpen alperesnek a perben vitatott az az álláspontja, hogy felperes részéről a részjegyek megszerzésével tulajdonképpen értékpapír vétele eszközöltetett és igy részéről tartozatlan fizetés esete fenn nem forog, nem bír megállható alappal. A marasztalást azért kellett a felperes birtokában levő 20 darab részjegy egyidejű visszaadásától feltételezetten kimondani, mert bár felperes a kiegészítő tárgyaláson késznek nyilatkozott a részjegyeknek visszaadására, azokat az iratokhoz nem csatolta. A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét a benne felhívott ésfelhozott indokok alapján helybenhagyja. # 101. Az eladó abban az esetben, ha a vevő az árut át nem veszi, nincs jogosítva az általa is még csak beszerzendő árunak piaczi- ára és a szerződési ár közötti különbözetet követelni. (Ouria 1943 január 31. 865/912. sz. a. IV. p. t.)