Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

Hiteljoyi Döntvénytár. biztositónak jogában áll a szerződés érvényességét az esemény bekövetkezte'után is, akár kereset, akár kifogás alakjában megtámadni azon feltétel alatt, hogy a biztosító előtt az adatok vagy az előadás valótlansága, vagy helytelensége tudva nem volt. Alperes biztosító társaság a jelen perben a közlési kötelesség megsértését vitatta. E kifogásnál fogva peres telek között a jogvita főleg a körül forgott, bogy a felperes, mint a kötvényt bemutató kedvezményezett által alperesnél halálesetére biztosított P. M. biztosítási ügyleténél, az ügylet alapjául szolgált 47. alatti ajánlatban biztosítottnak foglalkozását, társadalmi állását a biztosító intézetet megtévesztőén adták elő s mert ez a körülmény — attól eltekintve, hogy a biztosító társaság előtt ludva nem volt — a biztosítás elvállalására tárgyilag fontos körülmény volt, a közlési kötelesség megsértése folytán az ügylet hatályát vesztette. Kétségtelenül áll az, hogy a különböző foglalkozásokkal egybekötött veszélyek nagyobb vagy csekélyebb voltára tekintettel, a biztosító intézetek, a viselendő koczkázatra tekintettel, különböző díjszabásokat szoktak megállapítani, tehát életbiztosításnál a foglalkozás helyes megjelölése a biztosítási ügylet lényeges kelléke. De mert a koczkázat nagysága a foglalkozás veszélyességétől függ, a foglalkozásnak helytelen megjelölése csak akkor gyakorolhat befolyást az életbiztosítási ügylet hatályának vesztésére, hogyha a biztosítottnak valóságos foglalkozása — szemben az ajánlatban megjelölt foglalkozással — oly ellentétet mutat, amely a valóságos foglalkozást veszélyesebbnek tünteti föl. Ez az eset a jelen ügyben azonban nem forog fönn. Mert való ugyan, hogy ugy a bevallásban, mint a kötvényben az elhalt P. M. társadalmi állását ((földmivelőnek» (Bauer), emellett való rendes foglalkozását ((hentes üzlet és szikvizgyárvezető»-nek jelzi: míg ezzel szemben tény L. D., D. V., G. J., T. J. tanuk vallomása szerint, hogy biztositolt ugy az ajánlat megtételekor, mint az elhalálozás idején (1910 okt. 4-én) habár a kedvezményezett felperesnek hosszabb idő óta állandó szolgálatában állott, de inkább a napszámos-osztályhoz tartozó egyén volt, ámde való az is, hogy felperes valóban hentes és szódavízgyártó volt, az elhalt biztosított ennél a kisipar körét meg nem haladó üzemnél — amint ezt T. J. ajánlatot felvevő biztosítási ügynök is vallotta — valóban segédmunkási teendőket (szolgálatokat) végzett, mert a szivattyú kerekét hajtotta, a disznóölésnél segédkezett, vevőket felkereste, felperest távollétében helyettesitette. Állandó segédközegként szerepelt tehát felperes mellett. Az a körülmény tehát, hogy a biztosított foglalkozását T. J. ügynök, saját vallomása szerint az ((üzletvezető)) haDgzatos kitétellel jelölte meg (((szépítette))), tekintettel arra, hogy a biztosított valódi alkalma-