Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)

124 Hiteljogi Döntvénytár. végül azt is tagadta, hogy ezeket a megtámadott fizetéseket a vb. czég teljesítette s hogy ő erről tudott. E tagadások azonban részben czáfolatot nyertek a lefolytatott bizonyítás során, más részük pedig kellő alappal nem is birt. B. L tanúnak a S. E. T. 64. §-a szerint mérlegelt vallomásából a kir. törvényszék tényként állapította meg azt, hogy a megtámadott fizetéseket a B), D) alatt váltókra a vb. czég teljesítet te. De hogy e fizetéseket vb. czég eszközölte és hogy erről alperes tudott vagy legalább is tudnia kellelt, az megállapítható ibból a tényből is, hogy e fizetéseket a B. L. tptár r.-t. teljesítette, amely pénzintézet a váltókon telepesként volt megjelölve. Már pedig a telepes a váltótörvény szerint az elfogadó megbízottja lévén, az ez által eszközölt fizetést ugy kell tekinteni, mintha azt az elfogadó, a jelen esetben vb. czég teljesítette volna. Egyébként az, hogy alperes tudta-e vagy sem, hogy ki lizet, az elfogadó-e vagy a kibocsátó, mellékes is, mert neki a telepes által történt fizetést el kellelt fogadnia és e fizetés megtámadhatóságához elég annak tényként való megállapítása, hogy a fizetéseket az elfogadó eszközölte, ami pedig a fentieken kívül még íibból is megállapítható, hogy a váltók a tömeggondnok kezében vannak, azaz azok fizetés után a vb. czég birtokába jutottak vissza. Vb. czégnek a váltók adásakor és attól fogva a csőd beálltáig folyton fennállott fizetésképtelensége, valamint alperesnek erről való tudomása megállapítható az alábbiakból: Abból a tényből magából, hogy alperes követelése jelentékeny részének elengedésével szintén kiegyezett s az egyezségi 50%-nak részletekben való fizetése fedezetéül a fent megjelölt váltókat elfogadta, kétségen kívül áll, hogy alperesnek az egyezségnek ily módon való megkötésekor s a fedezeti váltók elfogadásakor a vb. fizetési megszüntetéséről minden esetre tudomással bírnia kellett. De a fizetésképtelenség fennállott az egyezség megkötése után is és egészen a csőd beálltáig folyton tartott. E tényállás mellett pedig közömbös az, hogy alperes a fent leirt egyezségről tudott-e vagy sem, annál kevésbé, hogy ő előadása szerint nem a fenti feltételek mellett egyezett ki a vagyonbukoltal, mert egyrészt megállapítható, hogy a részére történi fizetések iá nyilvánvaló fizetésképtelenség tartama alatt eszközöltettek, másrészt már a rendes kereskedő gondosságánál fogva tudnia kellett volna adósának olyan helyzetéről, amelyben az minden önrendelkezési jogtól meg volt fosztva, vagyonát nem maga kezelte, hanem az a hitelezők kezelése alatt, mintegy zár alatt volt, mely állapot az ellene vezetett végrehajtásnál is súlyosabb természetű volt.