Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. 89 élesztő vételárában azon az alapon, mert az árut nem bocsátotta alperes eladónak a rendelkezésére. Meg van tehát jogerős ítéletekkel állapítva az a lény, hogy vevő nem bocsátotta az árut alperes eladó rendelkezésére, sőt azt a most hivatkozott periratok tanúságaként el is használta, miből folyólag mindaddig, mig felperes a fenn hivatkozott Ítéletekben elfogadott tényállást perújítással meg nem dönti, az volt megállapítva, hogy az áru a kikötött kellékeknek megfelelt és hogy a vevő ezen ügyletből kifolyólag annál kevésbbé kérhet a jelen esetben kártérítést, mert a kérdéses élesztő szállításából kifolyólag felperes által alperes ellen csalás büntette miatt folyamatba tett bünperben is az eljárás a szintén beszerzett iratok tanúságaként jogerősen beszüntettetett. A kir törvényszék a fentiekből tolyóan megállapitandónak találta ugyan, hogy felperes nem volt jogosítva 1907 decz. 3-án az ügylettől elállani, mindazonáltal alperes viszontkeresetét is elutasitandónak találta, mert az adott esetben a KT. 351. §-ában foglalt jogszabály volt alkalmazandó, ámde a kereskedelmi törvény hivatkozott §-a nem ad jogot az eladónak a késedelmes vevővel szemben elmaradt hasznot követelni, hanem csak azt a jogot adja meg, hogy az árut a vevő veszélyére és költségére valamely közraktárba vagy magánszemélynél letegye, avagy azt, ha piaczi, vagy tőzsdei ára van, szabad kézből, egyébként pedig hites személy közbenjöttével nyilvános árverésen eladhassa és mindkét esetben a késedelemből eredő kárát követelhesse. Ez a kárkövetelés azonban az állandó birói gyakorlat értelmében önállóan nem érvényesíthető, ha a eladó, mint a jelen esetben, az árut megtartja, mert ez a jog a KT. 356. §-ában csak a vevő részére van fentartva. (55121/910.) A pozsonyi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét, az alperest viszontkeresetével elutasító részében helybenhagyja, mert alperes, miként azt az elsőbiróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtette, elmaradt hasznának megtérítését a felperestől nem követelheti ; és mert eszerint az alperes viszontkeresete tekintet nélkül arra, hogy felperesnek van kár térítéshez jogos igénye, önállóan is elbírálható volt. (2815/1910.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helvbenhagyja. * ¥ = V. ö. Hiteljogi Dtár I. 40., II. 16-2, IV. 135., V. ö., 83., 134., 203. számú esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel.