Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

6S hiteljogi Döntvénytár. 32. A csődválasztmány a csődtömeg ellen bejelentett olyan követelésre nézve is elhatározhatja az egyezség megkötését, amely követelés a felszámolási tárgyaláson a csődtömeggondnok által kifogásoltalott. (Ouria 1911 november 16. 854/911. v. sz. a. IV. p. t.) A kir. Ouria: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzését hagyja helyben. Indokok: A csődtörvény 160. §-ának utolsó bekezdésében foglalt abból a rendelkezésből, a mely szerint az ennek a szakasznak 1—8. pontjában megjelölt jogcselekvényekhez és ügyletekhez, tehát a 2. pont szerint egyezség megkötéséhez is a felszámolási határnap eltelte utan a csődválasztmánynak a 110. §. értelmében hozott határozata szükséges, önként következik, hogy a csődválasztmány a csődtömeg ellen bejelentett olyan követelesre nézve is elhatározhatja az egyezség megkötését, amely követelés a felszámolási tárgyaláson a csődtömeggondnok által kifogásoltatott. Nem lehet akadálya ennek az, hogy a 160. §. 2. pontjában csak 400 koronát meghaladó követelésről van szó, mert az idézett szakasznak nyilvánvaló értelme szerint ez a meghatározás csak azt fejezi ki, hogy a 400 K-nál nagyobb összegű követelések tárgyában a csődválasztmány határozata nélkül joghatályos egyezség nem köthető, de nem jelenti azt, hogy a csődválasztmány a 400 K-nál kisebb összegű követelések tárgyában esetleg a tömeggondnok ellenzése daczára törvényes hatáskörében egyezséget ne köthetne. Ezeknél fogva a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az elsőbiróság végzése volt helybenhagyandó. A sikeres felfolyamodás költségében a tömeggondnok tekintettel arra, hogy a vitássá vált kérdésben a törvény rendelkezésének értelmezéséről van szó, el nem marasztaltatott. * ¥ = Ellenkezői: A csődtömegnek tömeggondnok a jogi képviselője, ki' az általa indított vagy a tömeg ellen folyamaiba tett perekben a törvénjben előirt pontossággal, azonban saját belátása szerint van hivatva eljárni és a választmány által nem kötelezhető arra, hogy a közadósnak általa megtámadott jogcselekményeit vagy a felszámolás alkalmával általa kifogásolt követeléseket utólag valódinak ismerje el. Curia 844/1887. Márkus IV. 633., Dárday—Tury, IV/A. 232.