Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

Hiteljogi Döntvénytár. Indokok: Az alperes alapszabályainak a keresethez a) alatt, másolatban csatolt betétkönyvkivonaton feltüntetett 11. §-a sze­rint a betétek a betétkönyv hozójának fizettetnek ki, hacsak a betevő fenn nem tartotta magának azt, hogy a betét csak neki fizettessék ki, aminek megtörténtét azonban az alperes nem is vitatta. Az alperes alapszabályainak fentebb megjelölt rendelkezése értelmében arra vállalt kötelezettséget, hogy a betétösszeget a betétkönyv bemutatójának kifizeti és igy a betétkönyv jogszerű birtokosával szemben csakis a betétkönyvben foglalt korlátozások, illetve lekötés tartalma mérvadó, amiből az következik, hogy az alperes a betevő Cz. I. által a betétre vonatkozóan tett, s a betétkönyv záradékában feltüntetett lekötés tartalmától eltérő ren­delkezéseket a betétkönyv átruházásával harmadik, jóhiszemű sze­mély részéről esetleg szerzett jogok megóvása mellett s az őt érhető joghátrányok terhe nélkül csak annyiban foganatosíthatta, amennyiben a betevő Cz. I. a betét felett való rendelkezési jogát vele szemben a betétkönyv felmutatásával, illetve birtoklásával igazolta. A 18. számú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt alperesi előadásból azonban az tűnik ki, hogy a betevő Cz. I. a kérdéses betétkönyvet azon az időn túl, amikor annak állítólagos elvesz­tését az alperesnél bejelentette, ami az elleniratbeli előadás sze­rint 1905. évi október hóban történt, nála többé fel nem mutatta s ekként az a felett való rendelkezési jogát nem igazolta. Ezekre való tekintettel kétségtelen, hogy az alperes azokat az összegeket, amelyek nem a B. Gy. és Cz. I. együttes alá­írásával ellátott váltók leszámítolásából vagyis a betétkönyv zára­dékában megjelölt üzleti összeköttetésből eredő követeléseiből szár­maztak s amelyeknek a betétösszegből való leírása a kérdéses betétkönyvbe be nem jegyeztetett: a betétkönyv jogszerű birto­kosának sérelmére a betétösszegből sem a maga javára kivenni, illetve elszámolni, sem másnak kiszolgáltatni jogosítva nem volt, s hogy a felperesnek mint a betéti könyv jogszerű birtokosának a betéti könyv birtoka által az alperessel szemben létrejött jog­viszony alapján joga van arra, hogy kövelelhesse a betéti összeg ama részének kezére leendő kifizetését, ami a kérdéses betét­összegből nem a betétkönyvben megjelölt rendeltetés czéljára használtatott fel, illetve számoltatott el. Ezeknél fogva az aisó­biróságok ítéletének megváltoztatásával ki kellett mondani, hogy a felperes keresetével az alsóbiróságok ítéletében megjelölt alapon el nem utasítható s ennek folytán a kir. törvényszéket uj hatá­rozat hozatalára kellett utasítani. = V. ö. Hüeljogi Dtár III. 169., 231., IV. 90., 186. sz. esetekkel és a hozzájuk irt jegyzetekkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom