Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

Hiteljogi Döntvénytár. 37 állhatnak elő ; tehát azokat a föltételeket állapítja meg. a melyek mellett valamely díjszabási módosítás életbeléptethelő. Az idézett szakasz rendelkezéseinek betartása ezek szerint valamely díjszabási módositás létesítésének oly kötelező érvényességi kelléke, amely nélkül a vasúttal fuvarozási viszonyba lépő félre nézve az ilyen díjszabási módositás kötelezőleg életbe sem léphet, mivel az illető díjszabási módositás iránti határozmány az azt kibocsátó vasútnak oly egyoldalú nyilatkozata, a mely csakis a megfelelő alakban és módon történt közhírré tétel által válik a vele szerződő félre nézve is kötelezővé. Ha tehát az e részben fennálló szabályok az ilyen díjszabási módositás közhírré tételénél meg nem tartattak, akkor az ezt tárgyazó határozmány joghatályba sem léphetett. Ezek szerint a felperes által felvetett második megtámadási alap szempontjából elsősorban is azt kell vizsgálni, hogy a kérdéses állomási illeték mint díjszabási módositás egyáltalában hirdetmény utján meg volt-e állapitható, és ha igen. másodsorban azt, hogy érvénytelenné vált-e annak következtében, hogy a legközelebbi díjszabási pótlékba a felek által beismerten fel nem vétetett. A felperes szerint az állomási illeték hirdetmény útján azért nem volt életbeléptethető, mert ennek a díjszabási módosításnak a megállapításánál az idézett szabályrendelet 4. §-a c) pontjának az esetei fenn nem forogtak, mivel itt egy milliókra terjedő jövedelmet hajtó illeték megállapításáról volt szó, és mivel arra való tekintettel, hogy annak életbeléptetését huzamosabb tárgyalások előzték meg, annak életbeléptelése nem mutatkozott sürgősnek. Eltekintve azonban attól, hogy valamely megállapítandó illeték tárgyának a jelentőségét nem az az összeg adja meg, amelyre az abból varható jövedelem rúghat, annak a megbirálására, hogy valamely díjszabási módositás tárgya csekély jelentőségű-e, vagy hogy létesítése oly sürgős e, hogy azt nem lehet a legközelebbi dijpóllék megjelenéséig elhalasztani, ez a dolog természete szerint a fuvarozó vasút belső ügykezelési köréhez tartozó olyan elhatározása, a mely csakis abban az esetben támadható meg, sikeresen, ha annak rosszhiszeműsége bizonyittatik. Minthogy pedig a felperes nem is vitatta, hogy az osztrák államvasutak azért választották az állomási illeték életbeléptetésére a hirdetmény alakját, hogy ez által a velők szerződő fuvaroztatók jogos érdekeit kijátsszák, illetve megkárosítsák — meg kell állapítani, hogy az állomási illeték a 6. alatti hirdetménynyel joghatályosan állapíttatott meg és így jogosan szedetett. Felperes továbbá azon az alapon is vitatja a kérdéses mel-