Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

16 Hiteljogi Döntvénytár. lebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja is helyes, hogy a már hordókba átömlesztett árurészletek és a felperesnek az állomásra vitt üres hordói, melyek a tűznek áldozatul estek, a jogi átvételtől eltekintve sem voltak a vasút birlalatában s azon az alapon, hogy az átvett árut kocsibirság terhelte, a fennforgó körülmények közt a vasút fuvarozási felelőssége meg nem állapitható. Az üzl. szab. 66. §-a értelmében a vasút az átvétel alkalmával a fuvarlevelet is köteles ugyan az átvevőnek kiszolgáltatni, a fuvarlevél át nem adásából azonban a fuvarozási felelősség fennmaradása nem következik, mert az üzl. szab. 90. §-a a fuvarozói felelősség megszüntetését nem köti a fuvarlevél kiszolgáltatásához, hanem csak a fuvarillelékek kifizetéséhez és az áru átvételéhez. De a fuvarlevél kiváltása nélkül az árut a vasút ki sem adja s az átvevő a kirakást meg nem kezdheti, s abból a körülményből, hogy a vasút a kocsibirságot csak az 1908. évi október hó 30. napján szedte be, nem következik, hogy a fuvarlevél is ezen a napon adatott át a felperesnek, mert a fuvarlevél kiszolgáltatása után is felmerülhet kocsibirság és egyéb mellékilleték is, a peres esetben a kocsibirság a fuvarlevél kiadásának akadályául éppen nem szolgálhatott, mert a B) a. fuvarlevélből kitünőleg a felperes az árut terhelő fuvardijat és egyéb illetékeket az 1909. évi október hó 23. napján, tehát oly időben fizette ki, midőn a díjszabás I. B. szakasz E. V. fejezetének rendelkezései értelmében kocsibirság még fel nem merülhetett. Midőn tehát az áru az addig felmerült fuvarilletékek lefizetése ellenében a felperesnek kiadatott, a vasutat további fuvarozási felelősség nem terhelte. Az áru kiszolgáltatása után terhelheti ugyan a vasutat, mint letéteményest felelősség, ha az áru megőrzéséről akár megállapodás, akár az üzl. szab. értelmében tartozik gondoskodni, igy ha a teljesen ki nem rakott kocsi a vasút őrizetében marad, és ha a kirakott részletek, vagy az átvett darabáruk az állomáson berakiározlatnak. Azonban ilyen eset ezúttal fenn nem forog; mert a kereseti áru kirakás közben, tehát oly időben égett el, midőn az nem állott a vasút őrizetében, hanem a felperes alkalmazottjának kezelése alatt, s a fél az általa teljesítendő rakodást saját felelőssége mellett végzi, tehát a rakodás alatt a vasút az árura nem köteles felügyelni; arra pedig nincs adat a felterjesztett iratokban, hogy a hordókba átömlesztett árurészletek, és az üres hordók a vasútnak raktározás végett átadattak, s igy a felperesnek ide vonatkozó uj előadása a S. E. T. 197. § a értelmében figyelembe nem jöhet, de azt az állítást, mintha a felperes a kirakott