Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IV. kötet (Budapest, 1911)

Hiteljogi Döntvénytár. 25 Egyébként sem tűnik ki a megállapított tényállásból oly adat, melyből arra kellene következtetni, hogy rendes gondosság melleit az intézkedő vasúti alkalmazottaknak felismerniük kellelt, hogy az adott esetben lehetséges eljárás melyikét kövessék; utólag, minthogy a perben .kiderült, hogy a kérdéses állatok arra toltak szánva, hogy minden haladék nélkül, már a május hó 24-iki vásáron, suly szerint alakuló árért adassanak el, ezeknek az adatoknak világánál fel lehet ismerni, hogy a felperes érdekeinek megfelelőbb volt volna, ha a szállítmány egy része külön továbbittatik; de viszont a szállításnál szem elölt tartható czélok különféleségéhez képest fennforoghatott volna oly eshelőség is. például ha egy későbbi napon tartatott volna a vásár, amely napig az állatok súlycsökkenése táplálás által megszüntethető volt, vagy ha a czimzett az állatokat több nap múlva és együttes csoportban való eladásra szánta, amely eshetőség szempontjából a félre nézve az, hogy a két kocsi egyike, ha már a rendes időben és együttesen indíthatók nem voltak, valamivel korábban, de külön érkezik-e. vagy későbbi időpontban, de mindkét kocsi együttesen érkezik-e meg, közömbös lehetett, sőt. ez utóbbi volt volna kedvezőbb. Ezeknek megfontolásával a kir. ítélőtábla arra az eredményre jutott, hogy a követett eljárást vétkes gondatlanságnak minősíteni csupán akkor lehetne, ha tényként megállapittallak volna oly adatok, melyek mutatnák, hogy a csapi állomás alkalmazottjai rendes gondossággal felismerhették, hogy a feladó érdekének a két kocsi együttes lekapcsolása helyett, inkább az egyik kocsinak haladéktalan továbbítása felel meg; ha például az állatok kísérője a szállítmány elválasztását kívánta volna, vagy ha a szállítmány nem érdekbevallás nélkül, amint történt, adatott volna fel s igy a fuvarlevél szövege útmutatást tartalmazott volna arra, hogy a sürgős megérkezés oly fontos érdek, melyre való tekintettel a küldemény elválasztásától visszariadni nem szabad; ily adatok hijján azonban alperesnek szóban forgó panaszát alaposnak ítélni azért kellett, mert amennyiben az emiitett alkalmazottak a kocsitengely izzása által előállott helyzetben fel nem ismerhették, hogy a szállításnak az adott esetben fennforgó, de előttük ismeretlen czéljáboz képest az volna a megfelelőbb, hogy a másik kocsit feltartóztatás nélkül tovább küldjék : nem lehet vétkes gondatlanság gyanánt terhükre róni, hogy nem ezt, hanem az eljárás másik módját választották, tudniillik mind a két kocsit lekapcsolták, és együttesen továbbították. A felperesnek azt a további panaszát, hogy a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, mintha a szállítási határidőnek túllépése csupán a bikára nézve forogna fenn, az üzl. szab. 47.