Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IV. kötet (Budapest, 1911)

Hiteljogi Döntvénytár. 23 állomáson mind a kél kocsi a vonatról lekapesoltafott, az elsőben elhelyezett állatok, az átrakás közben elszabadult bika kivételével, más kocsiba rakattak át s ez átrakás után az egész szállítmány a legközelebbi vonattal indíttatott ismét útnak. Az alperes alkalmazottjai az átrakást kellő gyorsasággal végezték és hiba vagy mulasztás őket a bikának elszabadulása körül sem terheli, amennyiben az elszabadulás elhárítható volt volna kisérő által, de kísérőt a feladó nem adott. A bikát néhány nap múlva elfogták s az állomás azt önkezelési fuvarlevéllel továbbította a rendeltetési helyre, hova a bika május 24-én, a többi 19 állat pedig május hó 21-én d. e. 11 órakor érkezett, holott a tengely izzásában közbejött akadály nélkül az egész szállítmány rnár május hó 20 án reggel 4—5 óra közt ugyanoda megérkezett volna s az utazásnak ez a meghosszabbodása és az ezzel járó kifáradás idézte elő az állatok súlyában beállt és a felebbezési bíróságnak megállapítása szerint 885 kilogrammot tevő csökkenést, mely, minthogy egy egy kg. suly értéke 70 f, a felperes kárául jelentkezik. A felülvizsgálati kérelmekben az eddig említett tényállás ellen nincs panasz: nincs panasz ama ténymegállapítás miatt sem, hogy felperes igényével az alperesnél csupán június hó 11-én jelentkezett, tehát a fuvardíj kifizetésének és a szállítmány átvételének, a rendeltetési helyre érkezéssel egybeeső időpontjától számitott 14, illetőleg 7 nap alatt fel nem szólalt, ebből pedig az Üzletszab. 90. §-ának (1), (2), 2, 4 a) pontjai értelmében az következik, hogy felperes kártérítési igényt akár a szállítási határidőnek túllépése, akár a szállítmány értékének csökkenése alapján csupán annyiban érvényesíthet, amennyiben igazolni képes, hogy kárát az alperes csalárdságból vagy vétkes gondatlanságból okozta. A felebbezési bíróság felperest a 85,522. számú kocsi szállítmányának sulyvesztesége miatt támasztott kárkövetelésével elutasította, mert a tengely izzását az alperesre nézve vétkes gondatlanságnak nem minősítette. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsősorban eme döntés miatt panaszkodik, minthogy szerinte azok a károk, melyeket a kocsitengely izzása okoz, még abban az esetben is, ha az izzás úgymint az irányadó tényállás szerint ezúttal, a vasúti eszközöknek a műszaki tudomány jelenlegi állása szerint meg nem szüntethető tökéletlensége folytán következik is be, ugyanoly megítélés alá tartoznak, mint a vasul vétkes gondatlansága által előidézettek. A felebbezési bíróság a másik kocsi szállítmányának sulyveszteségében jelentkező kár megtérítésére alperest kötelezte, mert vétkes gondatlanságot látott abban, hogy a csapi állomás