Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

•2 Hiteljogi Döntvénytár. aláirt okiratokban foglalt határozatok harmadik bekezdése ugyanis nem tartalmazza világosan azt a megállapodást, hogy alperes a felperes által hozzá intézett okiratokon a felperes aláírásának valódiságát nem tartozik vizsgálni. De ha a harmadik bekezdés ki nem töltött első mondatában foglaltaknak ily értelmet lehetne is tulajdonítani, tekintve, hogy a vele összefüggő második és harmadik mondatban csak az elveszett vagy eltévedt cheque-ürlapokból eredhető visszaélések vannak olyanokul felemlítve, amelyeknek következményei a számlatulajdonost terhelik, felperes a 3. 7. a. aláírása által még nem jogosította fel alperest arra, hogy alperes a felperes üzleti levélpapírjára irt és alpereshez postán érkező utalványokban kitett összegeket annak vizsgálata nélkül, hogy az aláírás felperestől származik-e, ennek terhére kifizethesse az utalványosnak; alperes tehát a kereseti összeget saját felelőssége nélkül már azért sem fizethette ki G. D. utalványosnak, mert a 2. -/.a. utalvány nem az alperes által felperesnek küldött cheque-ürlapon, melyet felperes kereskedői gondosságánál fogva őrizet alatt tartani tartozott, hanem felperes üzleti levélpapirosán volt irva, amely könnyen utánnyomatható papirost rendes üzleti kezelés mellett a különben kellően ellenőrzött alkalmazottak közül felperes gondatlansága nélkül is bárki felhasználhatta, és mert azon általános jogszabály alól, hogy a hamis aláírás nem hárít kötelezettséget arra a személyre, akinek nevével visszaéltek, a 3. /. alatti okirat nyomtatott szövegében is csak a cheque-ürlapon elkövethető visszaélésekre nézve foglaltatik határozottan és világosan eltérő kikötés. Nem mentik tehát alperest a felelősség alól a felperesnek gondatlanságára a levélpapiros és a személyzet ellenőrzésének elmulasztására vonatkozó körülmények s az sem, hogy felperes, bár voltak cheque-ürlapjai, máskor is nem ezekre, hanem a 2. V. alattihoz hasonló levélpapirosra irta utalványait, mert az emiitett jogszabálynál fogva a felperes nevének hamisítása felperes terhére nem esvén, alperes a 2. /. a.-hoz hasonló utalványokra más esetekben is csak saját felelősségére teljesithetett fizetést s amennyiben hamis utalványra fizetett volna, a fizetett összeggel felperest nem terhelhette volna meg. Egyébiránt a kellően megőrizhető cheque-ürlapok kezelése körüli gondatlanság következményeitől eltekintve, oly kikötés, minőt alperes a 3. /. a. alapján vitat, az üzleti levélpapirosra irt utalványokra nézve azért sem volna érvényes, mert a könnyen utánnyomatható s a személyzet előtt elzárni nem szokott ily papiroson hamisított utalványnyal való visszaélés ellen a betevő felek magukat meg nem védhetvén, a vitatott kikötés alapján a bank az Ő hamis aláírásukra egész letétüket jogosulatlan személveknek