Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)

Hiteljogi Döntvénytár. 94 főesküvel kínálta meg felperest annak bizonyítására, hogy ő a waggongyártól havi 250 K fizetést huz, melyet helyette G. igazgató vesz fel, és felperes ezt az esküt sem el nem fogadta, sem vissza nem kinálta. Ez által az állított lények heismerteltek, de nem döntetett el az ügy eskütől függően. Egyébbként az esküre felperes oly időpontban nyilatkozott, midőn még a waggongyárból való kilépése be sem következett és igy mi akadálya sincs annak, hogy erre nézve az újított perben uj bizonyítékok felhozassanak. A tanuk vallomásával s az A) a. bizonyitványnyal igazolva van, hogy felperes 1903 szeptember i. óta nincs többé a győri waggongyár szolgálatában és attól az időtől fogva fix fizetést nem huz. Alperes azt állította, hogy felperes a waggongyárból való kilépése óta Győrött jelzálogkölcsön-irodát folytat és abból az alperesnél élvezett összilletményeit meghaladó rendszeres évi jövedelmet huz. Azonban felperes tagadásával szemben enn^k bizonyítása nem sikerült, mert bizonyítva van, hogy felperes saját neve vagy czége alatt jelzálogkölcsön irodát vagy más ipart nem folytat; továbbá, hogy a győri S. J. tulajdonát képező jelzálogkölcsön irodának sem csendes társa, sem alkalmazottja, hanem hogy felperes a felesége vagyonából ezt a kölcsönirodát pénzkészlettel ellátja s ezért a jövedelem Vs része van részére kikötve, és hogy felperes 1903 november 45. óta az irodában, bár rendszeres fizetés nélkül rendszeresen dolgozik, a könyveket vezeti, üzletfelekkel tárgyal és a pénztári teendőket végzi. Az ily módon szerzett jövedelem azonban azért nem volna felperesnek az alperes vasúttól húzott illetményeibe beszámítható, mert ez nem felperes személyes keresete, hanem befektetett vagyonának jövedelme; a személyes tevékenységének értelme pedig az, hogy felperes a felesége vagyonának kezelését ellenőrizni kívánta. Ezek szerint 1903 szeptember 1-től fogva a per befejezéséig 1904 május 21-ig esedékes illetményeinek megfelelő kárösszeget felperes minden levonás nélkül követelheti, mert az említett idő alalt más keresménye nem volt. Megilleti pedig a felperest stb. stb., miért is alperest az alapperben már megítélt összegeken felül további 1800+550 = 2350 K s járulékai fizetésére kellett kötelezni. Az ujitott kereset 2. pontja szerint felperes bizonyítani kívánta, hogy alperessel való szolgálati viszonya 1901 május 6-án történt lefokozásától szeptember 28-án történt elbocsátásáig fennállott. Ebből pedig azt a következtetést vonja, hogy az 1901. évi