Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)
Jtí lliteljogi Döntvénytár. Miiidamellelt a követelés elengedésére vonatkozó alperesi kifogásnak a kir. tábla nem adott helyet, mert alperesek a kifogásbeli tények valóságára nézve részbizonyitékot sem szolgáltattak. A bűnvádi perből kitűnő az a tényállás ugyanis, hogy másodrendű alperes 45 éves, férjes családos asszony, felperes pedig 50 éves házas férfi, hogy továbbá másodrendű alperes és férje az elsőrendű alperes két egymás mellett levő ágyon feküdtek abban a szobában, hol felperes mint vendég egy divánon hált, elsőrendű alperes nagyothallása mellett is valószínűtlennek tünteti fel a másodrendű alperesnek azt az előadását, hogy felperes az alvó férj közvetlen közelében s annak tudatában, hogy a férj, ki már 56 éves, minden pillanatban felébredhet, az ágy előtt egész éjszaka beszélt és J könyörgött másodrendű alpereshez, hogy közösüljön vele, s hogy mikor a követelés elengedésének és a kötlevél átadásának ígéretére másodrendű alperes reggel felé megadta magát, felperes kivette őt az ágyból s a padlózaton vele nemileg közösült. És e valószínűtlenségét fokozza az, hogy bár a kötéslevél felperes tárczájában volt, másodrendű alperes megelégedett azzal a puszta ígérettel, hogy felperes a kötéslevelet másnap reggel átadja neki, holott mi sem állolt útjában annak, hogy a kötéslevelet erkölcstelen cselekményének elkövetése előtt is megkaphassa felperestől. Való ugyan, hogy másodrendű alperes másnap, mikor az elutazni szándékozó felperes után a vasúti pályaházba kiment, kezébe kapta felperestől a kötéslevelet s azt össze is lépte, ennek a körülménynek az ügy elbírálásánál jelentőséget tulajdonítani nem lehet, mert ez magyarázatát találja abban a felperesi előadásban, hogy másodrendű alperes, kinek férje felperestől a kért előleget meg nem kapta, azért jött ki a vasúthoz, hogy felperestől előleget kérjen, amikor ezt felperes a másodrendű alperesnek is megtagadta amiatt, hogy alpereseknek a 6000 K-ás kötéslevélből még 3000 K-ás tartozásuk áll fenn, felperes azért adta másodrendű alperes kezébe a kötéslevelet, mert másodrendű alperes annak megmutatását avégből kérte, hogy ő is meggyőződést szerezhessen afelől, hogy miképpen áll köztük a dolog. Az ügy ily állásában a kir. tábla sem adott hitelt az alperesi védelmet egyedül támogató B. tanú magában álló vallomásának, mert a büntető perből kitűnik, hogy felperes a kötéslevél összetépése után felindult és izgatott állapotban rögtön elbeszélte H.-nak, hogy másodrendű alperes a vasúti állomáson megtekintés végett elkérte tőle a kötéslevelet s darabokra tépte s hogy ennek tanácsára dr. H. ügyvédhez fordult, kinek a másodrendű alperes elleni bűnvádi feljelentés megtételére meghatalmazást adott; teljesen valószínűtlennek mutatkozik tehát, hogy az