Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Jtí lliteljogi Döntvénytár. Miiidamellelt a követelés elengedésére vonatkozó alperesi kifogásnak a kir. tábla nem adott helyet, mert alperesek a kifogás­beli tények valóságára nézve részbizonyitékot sem szolgáltattak. A bűnvádi perből kitűnő az a tényállás ugyanis, hogy másodrendű alperes 45 éves, férjes családos asszony, felperes pedig 50 éves házas férfi, hogy továbbá másodrendű alperes és férje az elsőrendű alperes két egymás mellett levő ágyon feküd­tek abban a szobában, hol felperes mint vendég egy divánon hált, elsőrendű alperes nagyothallása mellett is valószínűtlennek tünteti fel a másodrendű alperesnek azt az előadását, hogy fel­peres az alvó férj közvetlen közelében s annak tudatában, hogy a férj, ki már 56 éves, minden pillanatban felébredhet, az ágy előtt egész éjszaka beszélt és J könyörgött másodrendű alperes­hez, hogy közösüljön vele, s hogy mikor a követelés elengedé­sének és a kötlevél átadásának ígéretére másodrendű alperes reggel felé megadta magát, felperes kivette őt az ágyból s a padlózaton vele nemileg közösült. És e valószínűtlenségét fokozza az, hogy bár a kötéslevél felperes tárczájában volt, másodrendű alperes megelégedett azzal a puszta ígérettel, hogy felperes a kötéslevelet másnap reggel átadja neki, holott mi sem állolt út­jában annak, hogy a kötéslevelet erkölcstelen cselekményének elkövetése előtt is megkaphassa felperestől. Való ugyan, hogy másodrendű alperes másnap, mikor az elutazni szándékozó felperes után a vasúti pályaházba kiment, kezébe kapta felperestől a kötéslevelet s azt össze is lépte, en­nek a körülménynek az ügy elbírálásánál jelentőséget tulajdoní­tani nem lehet, mert ez magyarázatát találja abban a felperesi elő­adásban, hogy másodrendű alperes, kinek férje felperestől a kért elő­leget meg nem kapta, azért jött ki a vasúthoz, hogy felperestől előle­get kérjen, amikor ezt felperes a másodrendű alperesnek is megta­gadta amiatt, hogy alpereseknek a 6000 K-ás kötéslevélből még 3000 K-ás tartozásuk áll fenn, felperes azért adta másodrendű alperes kezébe a kötéslevelet, mert másodrendű alperes annak megmutatását avégből kérte, hogy ő is meggyőződést szerezhes­sen afelől, hogy miképpen áll köztük a dolog. Az ügy ily állásában a kir. tábla sem adott hitelt az alpe­resi védelmet egyedül támogató B. tanú magában álló vallomá­sának, mert a büntető perből kitűnik, hogy felperes a kötéslevél összetépése után felindult és izgatott állapotban rögtön elbe­szélte H.-nak, hogy másodrendű alperes a vasúti állomáson meg­tekintés végett elkérte tőle a kötéslevelet s darabokra tépte s hogy ennek tanácsára dr. H. ügyvédhez fordult, kinek a másod­rendű alperes elleni bűnvádi feljelentés megtételére meghatalma­zást adott; teljesen valószínűtlennek mutatkozik tehát, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom