Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

Hiteljogi Döntvénytá r. szerinl betéti társaságokra is alkalmazandó, a társasági tag magánhitelezőjének csak azt a jogot biztosítja, hogy a társaság feloszlását, vagy az adós társtag illetményének a kereskedelmi törvény 107., 146. §-ai értelmében végkiegyenlités utján kiszolgáltatását előző felmondás után, esetleg per utján is követelje. Amennyiben tehát a magánhitelező a közbenjötte nélkül megejtendő felszámolási vagy végkiegyenlitési eljárás eredményét helyesnek el nem ismeri, nincsen ugyan elzárva attól, hogy adósa illetményének a felszámolás és végkiegyenlités eredményétől eltérő helyes összegét kimutassa s annak kiszolgáltatását per utján is követelje, de számadási viszony nem létében számadás tételét nem követelheti. (1906 márczius 9. 14357/906. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság végzését megváltoztatja s a felhivottak számadási kötelezettségét megállapítja, de e kötelezettséget a B) a. számadás előterjesztésével teljesítettnek tekinti. Indokok: A hitelező, aki a társasági tagnak a társaság feloszlása esetére jutó illetményét a kereskedelmi törvény 101. §-a értelmében végrehajtás alá vette, ugy a társaságnak az idézett §. szerint történő feloszlása, mint a többi tagok által e helyett a kereskedelmi törvény 107. §-a szerint választható végkiegyenlités esetében az illető társtag illetményére vonatkozó számadást követelhet a társaságtól, illetve annak üzletvezető tagjaitól. A hitelezőnek e joga azon alapul, hogy a társaság oly vagyont kezel, amely a hitelező követelésének kielégítésére fordítandó, és így a hitelező és a társaság közt az 1881 : LIX. tcz. 81. §-ábau emiitett számadási viszony forog fenn. Ennélfogva alapos a kereseti kérelem annyiban, hogy a felhívott betéti társaság, illetve annak üzletvezetéssel megbízott beltagja, a végrehajtást szenvedő illetményeire nézve számadással tartozik. De alaptalan a kérelem a tekintetben, hogy a számadásnak a betéti társaság bejegyzése napjától kell kezdődnie, mert a számadásnak csak arra az időpontra kell vonatkoznia, amikor a végrehajtást szenvedő illetménye megállapítandó. Alaptalan a kérelem annyiban is, amennyiben D. P. és E kültagok ellen is irányul, mert a kültagok nem kezelik a betéti társaság vagyonát és igy arról nem kötelesek a saját személyükben számadást adni. A felhivottak a B) a. Összeállítást csatolták, amely a társaság vagyonértékét és terheit tételenkint s ezek alapján a végrehajtást szenvedő czégtag vagyonilletményének kiszámítását magában foglalja. E kimutatással pedig a felhivottak a számadás előterjesztése iránti kötelezettségüknek eleget tettek. A felhivónak az a kifogása, hogy a B) a.-ból az értékelés alapja nem tűnik ki, s hogy a tételek valódisága nincs igazolva,