Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

22 Hiteljogi Döntvénytár. véssé, mintha nem vélték volna fel ezt a 200,000 K kölcsönt, hanem a kamattal egyenesen a hitelt nyújtó pénzintézeteknek maradtak volna adósok. A fent kifejtettek szerint nem ütközik a kereskedelmi törvény 453. §-ába az a körülmény, hogy a szövetkezet mérlegeiben 600,000 K biztosítási alap van tartozásként feltüntetve, mert a 400,000 K-át meghaladó összeg tulajdonképeni biztosítási alapnak nem tekinthető. Ennélfogva a felperes által passiv kamatnak nevezett 180,025 K 12 f. tőkére és kamatára nézve felperest el kellett keresetével utasítani. De el kellett őt utasítani keresetének 74,800 K 19 f.-re és kamatára irányuló részével is, mert a biztosítási alapnak csak az a rendeltetése, hogy a vállalat kötelezettségeinek teljesítésére szolgáljon, de nem arra, hogy a vállalat részére kamatozzék. Az igazgatóság tagjainak tehát joguk lett volna a biztosítási alapot oly módon is elhelyezni vagy rendeltetésére fordítani, hogy az ne gyümölcsözzék, még abban az esetben is, ha ez az alap a szövetkezet tulajdona lett volna. A fenforgó esetben azonban a biztosítási alap csak hitel utján bocsáttatván a szövetkezet rendelkezésére, az igazgatóság csak a köteles gondossággal járt el, midőn az egész biztosítási alapot nem vette fel, hogy azt másutt helyezze el gyümölcsözés végett, mert tartozása után nagyobb kamatot kellett volna fizetnie, mint amennyit takarékbetét után elért volna. Ugyanis nem áll az, hogy a biztosítási alap után egyáltalában nem szabad kamatot fizetni, csupán magából a biztosítási alapból nem szabad ezt tenni és igy a kölcsönvett biztosítási alap után járó kamat mindenesetre terhelte volna a szövetkezetet, akár megfizette volna ezt, akár tartozásként a csődbe bejelentette volna. Ezek szerint felperes teljesen pervesztes lévén, őt a perrendtartás 251. § a értelmében a perköltség fizetésére kellett kötelezni és minthogy ez a perköltség a csődtömeget, mint a tömeggondnok érvényes jogcselekményéből eredő tömegtartozás (csődtörvény 48. §.) terheli: ennek megfizetése iránt a csődtörvény 50. § ának rendelkezése szerint kellett intézkedni. (1906. évi deczember 31 én. 75816/906. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (1907 április 16. 917/907. v. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. Curia elfogadja a másodbiróságnak a részbeni indokolását, hogy a kereskedelmi törvény 189. §-ának rendelkezése azon esetben is alkalmazást nyer, ha a kereskedelmi törvény 453. §-ának parancsoló intézkedései meg nem tartattak s hogy továbbá az alperesek kártérítési felelőssége fennállaria