Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

•2\) Hiteljogi Döntvénytár. Az a körülmény pedig, hogy a kereskedelmi törvény 246. §-a a 218—222. § okban foglalt büntető határozmányokat a szövetkezetekre is kiterjeszti és hogy a 462. §. a 218. és 220. $-okban meghatározott büntetéseket alkalmazza azokra, kik a 453—461. §-ok rendelkezéseit meg nem tartják, még nem jelenti azt, hogy a kereskedelmi törvény 165. §-ában foglalt és kizárólag a részvénytársaságok alaptőkéjére vonatkozó kamatfizetési tilalom a szövetkezetekre is kiterjesztessék. Egyébként is a kereskedelmi törvény 165. §-a csak a részvényesnek való kamatfizetésről szól, de nem tiltja a kamatfizetést a hitelező részére. Törvényes rendelkezés hiányában a biztosítási alap jogi ter mészetéből kell kiindulni. Minthogy a biztosítási alapnak a biztosító vállalat kötelezettségeinek teljesítésére kell szolgálnia: ennélfogva törvényes rendeltetésével ellentétben áll és a törvény kijátszása az, ha a kölcsönvett biztosítási alap a szövetkezet fennállása alatt visszafizettetik vagy az kamatok fizetésére fordittatik, mert az ekként fizetett kamatok mennyiségtanilag kiszámítható idő alatt az egész biztosítási alapot felemészthetik és törvényes rendeltetésétől elvonják. A szövetkezet tehát a kamatfizetés által annyiban károsodhatott, hogy kötelezettségei teljesítésére nem állott a teljes biztosítási alap rendelkezésére és igy most több a tartozása, mintha az egész biztosítási alapot ezen tartozásai kiegyenlítésére fordíthatta volna. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy az, ki a kölcsönvett biztosítási alapot és esetleges kamatait a szövetkezetnek hitelezte, ilyképen a szövetkezet hitelezője maradt volna, mert a biztosítási alapot nem lévén szabad a szövetkezet fennállása alatt visszafizetni: ennek kielégítését csőd esetében nem egész összegében, hanem csak a reá eső hányadban követelhetné és igy a biztosító szövetkezet csődbejutása előtt a rendelkezésére álló biztosítási alapból a biztositások elvállalásából származó több kötelezettségének tehetett volna eleget. Ha tehát alperesek megszegték a biztosítás alap befizetésére vonatkozó szabályokat, ezzel megkárosították magát a szövetkezetet és ezért a szövetkezet is követelhette volna, hogy az igazgatóság tagjai a kereskedelmi törvény 189. §-ában gyökerező felelősségük alapján fizessék be a biztosítási alapnak azt a részét, rnelylyei azt megcsoitkitolták, abból a czélból, hogy az a biztosítási szövetkezet kötelezettségeinek kiegyenlítésére forditlassék. Ezen az alapon megilleti ez a jog a tömeggondnokot is. Jelen perben azonban nem lehetett megállapítani, hogy al-