Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) II. kötet (Budapest, 1909)

290 Hiteljogi Döntvénytár időpontokban felperes és családja tagjai tényleg megtették : alperes köteles további 2194 K 36 fillért felperesnek fizetni. Ha felperes nem teszi le mindkét esküt: keresetének 2194 K 36 fillérre irányuló részével elutasittatik. A kír. törvényszék felperest keresetének ezt meghaladó részével elutasítja. Az ítéleti illetéket mindegyik fél akkora összeg erejéig köteles viselni, amennyi erejéig pervesztes lett. indokok : I. Alperes társaság az A) alatti szerződés szerint kinevezte felperest magyarországi bányái, hutái és uradalmai vezérigazgatójává, és ebben a minőségében 12,000 frt évi fizetést, 4000 frt lakáspénzt, 4000 frt reprezentationális költséget, 3000 frt kocsiátalányt, továbbá 15,000 frt minimális tantiémet, megfelelő utiátalányt és nyugdíjigényt biztosított számára. A szerződés mindkét fél részéről felmondhatatlanul öt évre köttetett, azzal a kikötéssel, hogyha alperes ez öt év elteltével nem kívánná felperes szolgálatait továbbra igénybe venni, egyszersmindenkorra 100,000 frt végkielégítést tartozik neki fizetni. Felperes szolgálatát 1898 április 15-én kezdte meg. 1900 márczius 7-én alperes társaság együttes igazgatótanácsa felperest szabadságolta, teendőit másra bízta, és a szerződés lejártáig állásába vissza nem helyezte; az 1902 deczember 22-én tartott együttes igazgatótanácsi ülésen pedig elhatározta, hogy a felperessel kötött és 1903 április hó 15-én lejáró szerződést nem ujitjameg. Alperes társaság a szabadságolástól az A) alatti szerződés lejártáig terjedő időre is megfizette felperesnek szerződésileg kikötött összes illetményeit és 625 K nyugtabélyeg, valamint 24,675 K kereseti adó levonásával 1903 április 16-án kifizette a kikötött 100,000 frtnyi (200,000 K) végkielégítést is. Felperes azt vitatta, hogy szabadságoltatása oknélküli és jogtalan volt, és hogy alperes azzal, hogy őt szerződése lejártáig függő helyzetben hagyta, és tétlenségre kényszeritette, hírnevében és munkaerejének a szerződés lejárta után leendő értékesithetése tekintetében megkárosította. Minthogy azonban ezen az alapon felperes kárkövetelést nem támasztott, ennek a kérdésnek eldöntését mellőzni kellett. Azt azonban meg kell állapítani, hogy alperes nem adta elő azokat az okokat, melyek őt felperes szabadságolására birták, és nem kívánta bizonyítani, hogy felperes a r . . . . i strike idejében való bécsi utazása, vagy a beállott veszteségek előidézése tekintetében olyan mulasztásokat vagy hibákat követett volna el, melyek szabadságolását és munkásságának igénybe nem vételét indokolnák. Általában alperes nem vont le semmi jogi következtetést abból az általánosságban előterjesztett állításából, hogy alapos oka volt felperest szabadságolni, hanem álláspontja az volt, hogy ő a