Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogt l)öntvénytdr. nck látszó sebei pedig az általános felfogás szerint nem szokás oh veszélyesnek tártani. hogj avval azonnal orvoshoz kellene fordulnia a sebesültnek. Nem döntő alperesnek a •/. alatti munkarend 3. §-ára való hivatkozása, mert eszerint a munkás csak oly betegségről köteles jelentést tenni, amely őt a munkához való megjelenésben akadályozná s igy ebből azt kell megállapítani, hogy az alperes gyárában követett szokás szerint sem volt oka felperesnek ;i csekélynek mutatkozható szúrásról azonnal jelentési tenni* Minthogy eszerint felperes akkor sem követett el gondatlanságot, ha sérülésével esak néhány nap múlva jelentkezőit orvosi kezelés végett, ennélfogva az azonnali jelentkezés elmulasztása nem ok arra, hogy felperesnek ideiglenes munkaképtelenségével járó kára meg ne téríttessék. Nem vitás, hogy felperes 90 napig teljesen munkaképtelen volt, hogy felperes napi keresménye 4 0 órai rendes munkát számítva 2 K 40 fillér volt, ami 90 napra 216 K-t tesz ki. A keresetben említett napi 4 órai fölös munkát nem lehetett felperes javára számításba venni, mert nincs bizonyítva, hogy felperesnek e czimen rendszeres keresménye volt, Ellenben felperes terhére le kellett számítani a 12 hétig húzott 1 K 50 fillér táppénzt, azaz 126 K-t, mert evvel felperes kára csökkent. E levonással felperes javára 90 K marad. Ennélfogva felperesnek az ideiglenes munkaképtelenség ezimen támasztolt követeléséből 90 K tőke s járuléka iránti követelése alapos. Élelemjavitás cziméni követelésével mellőzve azon indokot, hogy a kártérítési igény egyáltalán nem állapíttatott meg, az elsőbíróság helyesen utasította el felperest. Ezeknél fogva a rendelkező rész szerint ítélni kellett. (1906 márczius 21. 3528/905.) A kir. Curia: A kir. tábla ítéletét — a felperes által esetleg később érvényesíthető kártérítési követelésre vonatkozó indok mellőzésével — helybenhagyja azért; mert alperes az által, hogy felperesnek kellően meg nem rostált oly anyagot adott át mintázásra, amely anyagba a balesetet előidéző szeg volt bekeverve, a munkások testi épsépének megóvására a dolog természeténél fogva szükséges óvintézkedést elmulasztotta s igy a felperest az üzemi munka közben ért balesetért felelős; és mert a munkás a baleset által okozott annak a tényleges kárának megtérítését követelheti, amely a baleset által előidézett keresetképesség csökkenésének a következménye, nem pedig azt a kárt, amely esetleg a jövőben bekövetkezhető csekélyebb keresetképesség folytán előállhat, már pedig a felperes saját beismerése szerint a baleset után az alperesnél keresett munkabérrel teljesen egyenlő összegű napi keresettel lévén alkalmazva, nyilvánvaló, hogy munkaképessége, illetve keresetképessége nem csökkent, a felpe-