Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)
144 Hiteljogi Döntvénytár. ténjék és a szerződésen kivüli irat tartalma is kötelezőnek tekintessék, de ez az elv csak akkor alkalmazható, ha a felek az irat tartalmát a szerződés létrejöttekor ismerték, vagy a rendes gondosság mellett a szerződés megkötése alkalmával kötelesek voltak annak megismeréséről gondoskodni. A jelen esetben a szerződést az alperes egyoldalú nyilatkozatát tartalmazó sorjegy foglalja magában, mely általános forgalomra, sőt műveletlen emberek közti forgalomra is van szánva. A forgalomban az ily sorsjegyekre vonatkozólag uralkodó szokások alapján alperes nem számithatott joggal arra, hogy a sorsjegy megszerzői a sorsjegy szövegében emiitett i. a. csatolt játékterv czimü és ennek hátán levő kezelési szabály czimü nyomtatványt és különösen az utóbbinak 11. és 13. §-ait a sorsjegy megszerzésekor ismerik, vagy azokkal a sorsjegy megszerzése alkalmából megismerkednek. Ha tehát alperes azokkal szemben, akik a sorsjegyet a rendes sorsjegyforgalomban megszerzik, a három havi bemutatási, illetve nyereményfelvételi hataridőre akart hivatkozni, akkor e határozmányokat rendes kereskedői gondosság mellett a sorsjegy szövegébe lehetett és kellett volna felvennie, enélkül pedig e határidőkre hatálylyal nem hivatkozhatik és pedig annál kevésbé, mert az emiitett határozmányok a felebbezési bíróság idevonatkozó helyes kifejtése szerint homályosak. EbbőJ folyik, hogy nem döntő, sem az a kérdés, hogy a három havi határidő elévülési vagy jogérvényesítési határidőnek tekintendő-e, sem az, hogy a jelen esetben felperes tudomást szerzett-e, illetve mikor szerzett tudomást a három havi határidőről, mert a kikötés nem jővén joghatályosan létre, arra alperes akkor sem hivatkozhatik, ha felperes arról esetleg tudomást szerzett. 88. Jóllehet e szakértők helyesnek elfogadott véleménye szerint kereskedelmi utazót az üzletben közönséges segéd módjára foglalkoztatni nem szokás, mégis erre irányuló kikötés esetében az utazó köteles segédi teendőket is végezni, mert az ilyen tartalmú szerződés a törvénybe vagy a jó erkölcsökbe nem ütközvén, a feleknek törvényt szab. — Az utazó idejének kétharmad részénél többet uton nem tölthet; ennélfogva három havi felmondási idejének