Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

414 Hiteljogi Döntvénytár. hivja alperest, hogy 1902 május 10-éig beperesités következményével a váltót rendezze. A váltóbirtokos a váltótörvény 92. §-a értelmében a neki kitöltetlenül adott váltót tetszés szerint való lejárattal elláthatja, amennyiben a lejárat tekintetében felek közt eltérő megállapodás nincs. Az a tény, hogy felperes a váltót 1902 április 15-én tekintette lejártnak, a váltótörvény id. rendelkezése értelmében vélelmet alkot peres feleknek ama akarata mellett, hogy a lejáratot e napra kívánták tenni. Felperes tehát e váltót későbbi (1905 február 1.) lejárattal csak az esetben láthatta volna el, ha ahhoz alperes is kifejezetten hozzá járult volna, ezt a hozzájárulást azonban felperes tanúval bizonyítani nem tudta. A létrejött megállapodással ezek szerint ellenkezik felperes ama ténye, hogy a váltót 1905 február 1. lejárattal látta el. Tekintve pedig, hogy az irányadó 1. /. a. lejárathoz képest felperes alperes ellen legkésőbb 1902 április 15-től számított második köznapon kellett volna az óvást felvétetni, a csak 1905 február 4-én felvett óvás a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas (váltótörvény 41. §.). (1905 nov. 14 12,496/905.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokaiból és azért is helybenhagyja ; mert felperes 1. /. a. levelével bizonyítva van, hogy a váltó lejárati ideje 1902 április 15-ére volt meghatározva s hogy a váltón jelenleg látható 1904 okt. 15-iki kelti nap, valamint az 1905 február 1. lejárati nap utólag és megállapodás ellenére lett felperes által a váltóra vezetve; már pedig a fizetés ideje a váltónak lényeges kellékét képezvén, a váltóbirtokos nincs jogosítva azt a váltókötelezettek beleegyezése nélkül megváltoztatni. A váltó lejárati ideje az 1. •/. a. levélben foglalt megállapodás szerint 1902 április 15-ére esvén, tekintve, hogy az óvás csak 1905 február 4-én lett felvéve, felperes a váltó kibocsátója alperes ellenében a váltó visszkereseti jogát elvesztette. Felperesnek az a kifogása, hogy a váltó lejárati ideje kitöltve nem lévén, a lejárati idő a felek hozzájárulásával meghosszabittatott volna, figyelembevehető nem volt, mert felperes a váltóeljárás keretén belül alkalmazható bizonyítékokkal nem igazolta, hogy a váltónak az 1. •/. a. levélben meghatározott lejárati időnek kitolásához alperes váltókibocsátó hozzájárult volna. (1905 deczember 19. 4849/905.) A kir. Curia: A kir. tábla ítéletét a benne a felperes visszkereseti joga elvesztésére vonatkozóan felhozott s az alsóbiróság Ítéletéből átvett indokainál fogva helybenhagyja.