Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Iliic/jo<li Döulrciu/tar. személyes kötelezettsége ugyan; ámde az apa kötelezettségének eme természetéből egyáltalán nem következik, hogy az ebből keletkezett tartási igénj csakis az apa életében volna sikeresen érvényesíthető, mert az apa ezért a kötelezettségeért egész vagyonával és minden vagyonjogi igényével felelős lévén: ebből önként következik, hogj az a körülmény, hogy az ezt a kötelezettségét életben léte alatt esetleg teljesített természetes apa ellen ez a tartási kötelezettség, annak életében bíróilag meg nem állapíttatott, nem szolgálhat akadályul arra, hogy a tartási igényre jogosult törvénytelen gyermeknek ez az igénye, a természetes apa halála után — annak vagyonát átvett jogutódaival szemben megállapittassék amiből az is következik, hogy a törvénytelen gyermek tartási igénye alapján azok ellen is fordulhat, akik akár törvény, akár törvényes joggyakorlat értelmében, a természetes apával szemben tartásra kötelezetteknek tartandók; mert a törvénytelen gyermek, a vele szemben kötelezettségben álló természetes apát megillető tartási kötelezettségnek előnyeit, a maga részére, a természetes apja jogán éppúgy érvényesítheti; aminthogy ezt a jogot más balesetből kifolyólag az állandó birói gyakorlat megadja, a tartásra igényt tartható egyén özvegyének és törvényes leszármazóinak, a vasúti balesetből kifolyólag pedig az 1874 : XVIII. tcz. 2. §-a mindazoknak, akiket a balesetet szenvedett egyén, törvénynél, vagy törvényes gyakorlatnál fogva eltartani és nevelni köteles volt. Az itt kifejteltek és az elsőbiróság ítéletének erre vonatkozó indokolása alapján tehát felperes kereshetőségi jogát meg kellett állapítani. A kártérítési kötelezettség tekintetében a másodbiróság vonatkozó indokolásával helyesen állapította ugyan meg azt, hogy a 2. NB) alatti biztosítási kötvény alapján a Foneiére pesti biztosító társaságtól felvett kártérítési összeghez a felperes jogosan igényt nem tarthat; mindazonáltal az alperes kártérítési kötelezettsége meg volt állapítandó, mert a 2 V. alatt csatolt vázrajzon feltüntetett falbontással kapcsolatos átalakítási építkezés különös veszélylyel járó munka, amely munka veszélyes voltát az alperes is elismerte azzal, hogy a 2. Nfí) alatti kötvény alapján az üzemében alkalmazva volt munkások baleseteire létrejött biztosításból kifolyólag kárigényeit a biztosítási társaság ellen érvényesítette ; és mert M. J. e munkánál szenvedett balesetet, mely halálát okozta - a veszélylyel járó munkánál előforduló balesetért s ebből folyó kártérítésért pedig az állandó birói gyakorlat szerint — a munkaadó feltétlenül felelős, hacsak nem bizonyítja, hogy a balesetet szenvedett egyén saját mulasztása vagy vétkes gondatlansága idézte elő a balesetet; ezt azonban alperes