Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. Ítélőtábla. lan illetőségekre nézve jelenleg is fennálló bár téves jogállapotra tekintettel felperes a telekkönyvi tulajdon bejegyzését is a fenntiek szerint, hatállyal követelheti, míg az illetőségek telekkönyvezve vannak. A birtokrendezési eljárás befejeztével és a legelőtársulat megalakulásával az illetőségek a telekkönyvből töröltetni fognak, de a telekkönyvi jogváltozások a legelőtársulatról alkotott névjegyzéknél és társulati tagságok megállapításánál figyelembe fognak vétetni. II. Annak előrebocsátásával, hogy az alsóbiróságok a szebedényi 34. sz. tjkvben A) I. alatt foglalt a közös tulajdonban birt ingatlanok tekintetében a peres felek között vitássá vált részesedési arányt nem elbirtoklás, hanem az 1863. évben, a volt tulajdonossal kötött vételi szerződés valamint az érdekelt vevők között a használati arány szempontjából létrejött megállapodás alapján állapították meg; s így alpereseknek az elbirtoklás kérdését tárgyazó panasza és kapcsolatos érvelése figyelmen kívül volt hagyandó; a kir. Ítélőtábla a felülvizsgálati panaszokat egyébként is alaptalannak találta. Ami ugyanis a B. A. tanú vallomásának figyelmen kívül hagyása miatt tett panaszt illeti, bár szabálytalan az alsóbiróságoknak az az eljárása, hogy a tanú vallomását Ítéletükben nem méltatták, eme szabálytalanság az Ítélet feloldására még sem vezethetett, mert még ha való lenne is a tanúnak az az állítása, hogy a szebedényi 9. sz. házra eső erdő és legelő illetőségre az apósa (az alpereseknek jogelődje) elhunytával a tanú is teljesített fizetéseket és a legelőre annyi marhát hajtott amennyit akart; ebből még arra. hogy az alperesek jogelődjét a szóban forgó ingatlanokra nézve a részesedési arány szempontjából a felperesek jogelődjével egyenlő jogok illették, szemben a szerződéses megállapodásokkal és ama ténymegállapítással, hogy az alperesek jogelődje 0. N. M. birtoka az 5 holdat meg nem haladta, okszerűen következtetni úgy sem lehetne. A tanú vallomása tehát az ügy eldöntésére lényeges befolyást nem gyakorolhatott. Minthogy pedig az alsóbiróságok az ítéletben kifejtett és eljárási szabálysértés nélkül megállapított tényállás mellett jogszerűen következtethettek arra, hogy a szóban forgó osztatlan közös legelőnek az alperesek nevére telekkönyvileg bejegyzett illetőségéből az alpereseket csupán Ve rész ellenben a felpereseket *-n rész illeti meg; megfelel az anyagi jognak az a döntésük is, amellyel az alperesek marasztaltattak. 1*