Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

60 Budapesti kir. ítélőtábla. azon az állásponton volt, hogy a szerződésen kívüli kártérítéseknél a munkaadó — a vasút vagy veszélyes üzemektől eltekintve — az alkalmazottja által alkalmazása körében harmadik személynek jogellenes cselekménynyel még vétkesen is okozott kárért csak a culpa in eligendo vagy a felügyelet elmulasztása esetén felelős. (Különösen 1907. I. G. 678.* és 1908. G. 677 **) Igaz ugyan, hogy ezzel szemben a kir. Curia az újabb időben 4808 1909., 3970 1912., 3896/1913. (a munkaadó felelősségét a culpa in eligendo vagy a felügyelet elmulasztása fenn nem forgása esetén is kimondotta, de tekintettel arra, hogy ez az álláspont újabb keletű, amennyiben ellentétes ugyancsak a kir. Cmiának még néhány évvel előbb elfoglalt álláspontjával is (317 1891., 7188 1900) és igy nem tekinthető még teljesen kialakult és törvény erejével biró jogszokásnak a kir. ítélőtábla nem látta szükségét az általa követett gyakorlattól eltérésnek. Ennél az állásfoglalásnál a kir. Ítélőtáblát különösen még az. vezette, hogy az általános jogszabálytól, mely szerint mindenki csak a maga tettéért felelős, eltérést csakugyan súlyos okok engedhetnek meg, ily okok pedig a jelen esetnek is megfelelő körben fel nem hozhatók. Mert igaz ugyan, hogy a kárt szenvedett személyre nézv^e legtöbb esetben a kárigény reális érvényesíthetősével egyenlő annak a vagyoni biztosítékot nyújtó munkaadó ellen való érvényesithetése, azonban viszont beláthatatlan consequentiákat vonhatna maga után a minden elővigyázati rendszabályt megtartó munkaadó felelősségének megállapítása, mert az életben épen a legaprólékosabb, kihatásaikban tehát a legkisebb horderejüeknek látszó cselekmények végeztetnek megbízottak, alkalmazottak által és viszont az alkalmazott mulasztása, ügyetlensége, hanyagsága igen gyakran vált ki kártételt és igy valamennyi munkaadó a legnagyobb mérvű és a legsűrűbben előfordulható kártérítési felelősség állandó veszélye alatt állana, a mi igen könnyen vezethetne oly személyek vagyoni romlására is, a kiknek gazdasága egyébként a vagyoni koczkázat esélyeitől a legtávolabb áll. A kifejtetteknél fogva tehát a felülvizsgálati kérelemnek helyt adni; az Ítéletnek marasztaló megtámadott részét megváltoztatni, felperest keresetével egészen elutasítani és a S. E. T. 109., 168. és 204. §-a alapján az összes költségekben marasztalni kellett. * L. a XII. kötet 66. lapján 39. sz. a. ** I.. a XIII. kötet 228. lapján 206. sz. a.