Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ítélőtábla. virágosodhatik. Az irányadó tényállás szerint az árú újbor volt és a hordót nem töltötte meg, hanem 18 kgr. hiányzott. Azt pedig a vasút nem tartozik bevárni s a fél érdekeinek szem előtt tartásával nem is várhatja be, hogy a gyors romlásnak kitett árú teljesen megromoljék s értékét veszítse, hisz akkor az árú elárverése is czéltalan volna s a feladót csak szükségtelen költséggel terhelné, holott az ü.-szab. épen a nagyobb kár elhárítása végett jogosítja fel a vasútat az árú elárverezésére. De nem is szükséges feltétele a romlandó árú elárverezésének, hogy a romlás már kezdetét vegye, hanem maga a gyors romlás veszélye lehetősége is alapul szolgál az említett intézkedésre. Ennélfogva nincs is döntő jelentősége azoknak a támadásoknak, melyek arra a ténymegállapításra vonatkoznak, hogy a kereseti árú az árverés előtt már romolni kezdett. Az árverésről való előzetes értesítés elmaradására alapított támadás sem vezethet sikerre, mert a felperes erre nem alapította kárkövetelését, s nem is utalt arra az alsóbiróságoknál, hogy a vasút árverési szándékáról előzőleg nem értesíttetett s felülvizsgálati kérelmében nem hozza fel, hogy értesítés esetén a kárt elhárítani módjában állt volna. 32. A feladó utólagos rendelkezése. (1915 márcz. 19. 1914. G. 1494. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A. v. ü.-sz. 73. §. 3. pontja értelmében a feladási állomás a feladó utólagos rendelkezését lehető gyorsan továbbítani köteles. Helyesen fejtette ki a felebbezési bíróság, hogy rendes ügykezelés mellett sem lehet azt megkívánni, hogy az egyes rendelkezéseket külön mindjárt postára adják és így nem vét a vasút a gondosság ellen, ha a naponta beérkezett rendelkezéseket együttesen egyszerre adja a postára. Nem kellett a vasútnak ettől az eljárástól eltérnie akkor sem, ha az utólagos rendelkezést átvevő vasúti alkalmazott tudta is, hogy az árúra közeli időpontra árverést tűztek ki, mert az illető félnek is ily esetben számolnia kell a levélküldemény elkésésének lehetőségével és az ő érdekében áll, hogy esetleg táviratilag vagy távbeszélő útján továbbíttassa a rendelkezést.