Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ítélőtábla. 37 engedményét nem csatolta s ezt a hiányt az idézett ponthoz tartozó I. póthatározmányban jelzett határidő alatt sem pótolta. Ez a döntés azonban téves. Az Ü. Szab. 99. §-ának 1. pontja ugyanis kimondja, hogy a fuvarozási szerződésből eredő jogok érvényesítésére a vasúttal szemben az van jogosítva, a kit az árú felett a rendelkezési jog illet. Ez a szabályzati intézkedés, minthogy az a személypodgyász szállítására vonatkozó határozmányokkal nem ellenkezik, a személypodgyászra is alkalmazandó. A 99. §. 3. pontjához tartozó II. végrehajtási határozmánynak az az intézkedése azonban, hogy a felszólamlások érvényesítésére addig, mig a fuvarlevél az átvevőnek ki nem adatott, a feladó, ha pedig a fuvarlevél az átvevőnek kiadatott, az átvevő van jogosítva, csak az árúfuvarozásnál és nem személypodgyász szállításokra lehet irányadó, mert a személypodgyász feladásánál fuvarlevél nem állíttatik ki, a feladóvevényen pedig sem feladó, sem átvevő megjelölve nincs s a vasúti közegek nem is tudják, sőt nincs is joguk kutatni, hogy ki a személypodgyász feladója. Ugyanezért a vasúti személy- és podgyászdíjszabás 34. §-ának 2. pontja úgy rendelkezik, hogy a podgyászvevény birtokosa követelheti a podgyász kiszolgáltatását. A rendelkezési jog tehát a podgyászvevény birtokosát illeti s hogy a felperes jogos úton került a podgyászvevény birtokába és érvényesítheti ez alapon a podgyászszállításból származó igényeket, kellőkép igazolja az a körülmény, hogy a mintagyűjteményt tartalmazó podgyászt a felperes czég utazója adta fel, üzleti utazása alkalmával. Ezt pedig a felperes felszólamlásában is előadta és nem tartozott e mellett még a feladó engedményét is igazolni, mert nyilvánvaló, hogy ha a szállítási késedelemből az üzletszerzések elmaradása és fölösleges kiadás czímén kár származott, úgy ez a kár nem az utazót — mint megbízottat — hanem a megbízó felperest érte. Ezek alapján helyet kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek. Az ügy azonban ezúttal végleg el nem dönthető, mert a felebbezési bíróság nem állapított meg tényállást abban az irányban, hogy volt-e szállítási késedelem, származott-e ebből s mennyi kár? Továbbá nem állapította meg azokat a tényeket, melyek annak a kérdésnek eldöntésére vezetnek, hogy a vasút a személy- és podgyászdíjszabás 37. §-ának valamely pontja értelmében vagy az Ü. szab. 95. §-ának rendelkezéséhez képest tartozik-e kártérítéssel?