Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. 69 örökhagyó özvegye sem megterhelni, sem elidegeníteni jogosítva ne legyen. Ezek szerint meg kellett állapítani, hogy az alperesek jogelődje, özv. P. F.-né a szóbanforgó ingatlan illetőséget a közte és a kiskorú örökösök közt létrejött egyezség korlátoló hatályánál fogva jogosan el nem adhatta, s így az az adásvételi jogügylet, a mely közte és alperesek közt létrejött, eredetileg érvénytelen. A kifejtettek mellett az alperesek sikerrel nem védekezhetnének azzal sem, hogy az öröklési jog a telekkönyvi rendtartás 63. §-ának rendelkezéseire tekintettel bejegyzés tárgyát sem képezhetvén, a bejegyzést mint nem létezőt tekintették, s így a telekkönyvben bízva szerződtek. A telekkönyvben feltüntetett öröklési jog észlelése mellett ugyanis a bejegyzésnek alapjául szolgáló egyességről a telekkönyvi iroda okiratgyűjteményébe betekintéssel is tudomást szerezhetlek, s ekként a vételügylet megkötése körül jóhiszemű szerződő feleknek sem tekinthetők. Ezeknél fogva és arra való figyelemmel, hogy a felperes a telekkönyvileg bejegyzett öröklési jog tekintetében ennek csupán Ve részbeni várományosaként jelentkezik, a megtámadott tulajdonjogi bekeblezés törlése és ezzel az előbbi telekkönyvi állapot visszaállítása Ve-od rész erejéig elrendelendő volt. 43. Ügyvédi irodaiján bár nem irodavezetőként — alkalmazott ügyvéd felmondási ideje legalább bárom bónap. Í1914 április 2. G. 14. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság ama nem vitás tényállás mellett, hogy a felperes, bár mint okleveles ügyvéd, de nem mint irodavezető nyert az alperesek ügyvédi irodájában alkalmazást, a felmondási idő meghatározásának kérdésében elfogadva az alperesek védekezését, arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a körülmény, mely szerint a felperes ügyvédi oklevéllel bírt, tekintetbe nem jöhetett, mert nem a képesítés, hanem az a munkakör irányadó, a melyben a felperes alkalmaztatott, ez pedig csupán a segédi teendőkre szorítkozván, felperest sem illetheti meg hoszszabb tartamú felmondási idő, mint az ügyvédjelölteknél szokásos