Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. 39 negyedi bérfizetés alkalmával kifogásolta az elhelyezésnek említett módját a miatt, hogy a kocsi különböző oldalain megosztott hirdetés egyik oldalról sem áttekinthető s ez ekként czéljának meg nem felel. Az eddig előadott tényállás nincs megtámadva. Felhozták továbbá alperesek, hogy a kifogásolás alkalmával a felek közt oly megállapodás jött létre, hogy felperes a hirdetési táblát 3 hó alatt az alperesek kívánsága szerint átalakítja s ennek megtörténtéig ellenszolgáltatást nem követel. Ezt a tényállást azonban a felebbezési bíróság nem fogadta el valónak, hanem azt állapította meg, hogy a felperes csak azt a kijelentést tette, hogy a mint a hirdetési táblák levételére alkalom nyílik, az alperesek hirdetési tábláját le fogja szereltetni s a hirdetést más beosztással újra festeti. Helyet kellett adni a felülvizsgálati kérelemnek azért: mert a felebbezési bíróság mivel sem indokolta azt a meggyőződést, hogy a hirdetésnek az említett módon való elhelyezése a szerződés czéljának megfelel s nem méltatta azt a kifogást, hogy a rendszerint mozgásban levő villamos kocsin bármely irányból nézve a hirdetésnek csak egy töredéke látható, melyből a járókelő közönség nem vehet tudomást arról, hogy az I. r. alperes czég vállfűzők eladásával foglalkozik s hol van a telep helye? Már pedig ha a hirdetés az említett módon elhelyezve a szerződés czélját egyáltalában nem, vagy csak részben valósítja meg, úgy felperes nem követelhet ellenszolgáltatást, illetőleg csak oly mértékben, a mint a szolgáltatás mégis bir alperesekre nézve bizonyos értékkel. A C. alatt csatolt szerződés 4. pontja szerint az alperesek a felperes tetszésére és ízlésére bízták ugyan a hirdetési tábla festésének és elhelyezésének módját, de ez a kikötés sem jogosíthatja fel a felperest arra, hogy ez elhelyezésnél a hirdetés czélját és a megrendelők érdekeit figyelmen kívül hagyja. Jogszabályt sértett a felebbezési bíróság annyiban is, a mennyiben a felperes abbeli Ígéretének, hogy a hirdetési táblát átalakíttatja, kötelező hatályt nem tulajdonított; holott a bár előzékenységből tett ígéret is köti az igérettevőt, ha azt a másik fél elfogadja, tehát felperes tartozott volna az átalakítást a lehetőség szerint, de az l/f. alatti levélben tett nyilatkozatához képest legkésőbb az 1912. év nyarán teljesíteni, s minthogy a tényállás szerint azt