Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. L9 Hatáskör pálbérszolgáltatás iránti ügyre nézve. Párbérkövetelésre vonatkozó kereseti jog. Jogfenntartás kérdése. Okirat értelmezése. Követelés behajtására kirendelt ügygondnok által indított per költsége. (1913 okt. 21. G. 700. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Párbérszolgáltatások iránti ügyek közigazgatási úton véglegesen abban az esetben intéztetnek el, ha a kötelezettség alapja nem vitás. A mikor azonban azt a kérdést kell eldönteni, vájjon a párbérszolgáltatás ingatlan birtokhoz kötött dologi teher vagy pedig személyes viszonyokon alapuló kötelezettség természetével bir-e ? az ügy eldöntése a polgárbiróságok hatáskörébe tartozik. (A kir. Guria 30. számú teljes-ülési polgári döntvénye.) A magy. kir. vallás és közoktatásügyi miniszter 1909. évi márczius hó 11-én 1486. eln. szám alatt kelt határozatának tehát nem lehet az itélt dolog hatályát tulajdonítani a kötelezettség alapjára vonatkozólag. Nem lehetett figyelembe venni azt az alperesi álláspontot sem, hogy a végrehajtást szenvedő plébánosnak és ennek jogán a végrehaj tatónak egyáltalában nincs kereshetőségi joga a párbért illetőleg, mert a Ganonica visitatio értelmében a párbér behajtását a község vállalta magára. A behajtásra való vállalkozás magában nem vonja még maga után azt, hogy a követelés felett azon túl csak a behajtásra vállalkozó rendelkezhetik, mert a követelés továbbra is a jogosítottat illeti. De alaptalan a felperes felülvizsgálati kérelme is. Hogy a szóbanforgó visitatio canonica alapján a plébános az alperes czég tulajdonosaitól párbérszolgáltatást nem követelhet, azt a felebbezési bíróság annak helyes értelmezésével és a kir. Guria 31. számú teljes-ülési döntvényében foglalt jogelvek helyes alkalmazásával döntötte el. De nincs jogszabálysértés abban a döntésében sem, a mely szerint az alperesnek a szolgáltatásra vonatkozó kötelező elismerését vagy kötelező ajándékozási igéretét meg nem állapította. Az alperes jogi képviselője az 1900. évi július hó 24-én jelt NB. alatti levelében azt írja ugyan a plébánosnak, hogy az 2*