Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

12 Budapesti kir. ítélőtábla. bíróság úgy találta, hogy a felperes könyvvezetése nem szabályszerű és az ezen megállapítás ellen tett panaszok alaptalanok. Első sorban ugyanis ez a kérdés eldönthető volt szakértők meghallgatása nélkül, mert erre nézve sincs kötelező bizonyitási szabály, másrészt arra sem volt szükség, hogy az elsőbiró előtt már felmutatott könyvek a felebbezési bíróság által újból megszemléltessenek, mert nem is volt vitás, hogy a felperes által csatolt B) alatti könyvkivonat a felperes hitelesített könyveivel egyezik. De sikertelenül hivatkozik a felperes a K. T. 25. §-ra is, mert igaz ugyan, hogy ezen §. értelmében a kereskedelmi könyvek vezetése a könyvvitel bármely módja szerint történhetik, azonban azzal a feltétellel, hogy a kereskedő ügyleteit és vagyoni állását teljesen fel kell tüntetniök. Ha tehát a jövőben teljesítendő ügyletek, mint a melyek a vagyoni állagban egyelőre változást nem idéznek elő és ilyen a beváltás reményében átvett és így pusztán fizetési Ígéretet képező váltó is, nem volt könyvelendő a teljesítés előtt, mégis miután a váltók, a mint ez nem vitás, beváltattak, elő kellene fordulniok a könyvekben. Egyébként pedig a felebbezési bíróság megfelelően indokolta a könyvvezetés aggályosságára vonatkozó meggyőződését. Felhozott indokai az iratok tartalmával nem ellenkeznek, az 5. alatti jegyzékkönyvnek pedig csak arra a tételére hivatkozik a kir. törvényszék, a mely tételt a felperes saját előadása szerint maga vezetett be. A kereskedelmi könyvek bizonyító erejének időbeli korlátozását illetően a felperes tévedésben van a felebbezési bíróság álláspontja felől, mert hiszen' ebben a kérdésben a megtámadott Ítélet éppen a felperes javára magyarázza a K. T. 31. §-át. Azonban tévesen. Ezen törvényszakasz helyes magyarázata szerint ugyanis csak a könyvtulajdonos ellen nincsen a könyvek bizonyító ereje időbelileg korlátozva, de maga a könyvtnlajdonos saját könyveit csak 10, illetve 2 éven át használhatja bizonyítékul, mely idő a vitássá vált bejegyzés keltétől számíttatik. Az egymással állandóan üzleti összeköttetésben levő kereskedők idevágó jogviszonyai csak megerősítik azt e magyarázatot, mert ezek között a számlaegyenleg időközönként megállapítandó és a követelés tárgya egyedül az a különbözet lévén, a mely a köl-