Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. ítélőtábla. 9 kötelezettség és a kárösszeg világos elismerése híján nem lehet tehát ezeket a leveleket úgy értelmezni, hogy azok mint elismerési nyilatkozat, új jogalapot teremtettek a felperes javára. Mégis érdemileg elfogadta a kir. Ítélőtábla az elévülés kérdésében a kir. törvényszék álláspontját, mert az említett leveleknek azt az értelmet kell tulajdonítani, hogy az alperes az addig már eltelt elévüléstől eltekint. A kártérítés mérve tekintetében : E részben is fennállván a fentebb említett okból a felek szerződési szabadsága, az alperest is megillette az a jog, hogy érdekbevallás hiányában a 399. §-ban megjelölt érték helyett csak az eleve megállapított szabályzati tétel szerint kiszámítandó összegű kár megtérítésére köteles. Az alperes üz. szab. alapján kell tehát elbírálni a kártérítés mérvének kérdését is. Az üzl. szab. vonatkozó intézkedései a 64., 65., 68 §. 2. és 3. pont, a D) melléklet 1., 12., 13. és 14. pontjai. A 68. §. 2. pontja a biztosítási értékre csak mint a kártérítési összeg meghatározásánál irányadó számítási alapra hivatkozik. A biztosítás anyagi feltételeinek hiánya tehát nem akadálya annak, hogy a föl hitt szabályok értelmében a biztosítási érték alapul vételével számíttassék ki a kártérítési összeg mérve. Az említett szabályok szerint kétféle módja van az alperes által fuvarozásra átvett árúk biztosításának. A kényszerbiztosítás, a mely szerint minden árú, a mely a vállalatnak szállításra átadatott, már a fuvardíjba beszámított biztosítási járulék alapján a díjszabásban kijelölt összegig bizonyos megkárosulások ellen biztosítva van. A díjszabályzatban kijelölt összeg a felek egyező előadása szerint kilogrammonként 1 korona 20 fillért tesz ki. 2. Az ezt meghaladó értéktöbbletre a fuvarlevélben felveendő nyilatkozattal történt külön biztosítás. Mindkét esetben csak a valódi kár téríttetik meg és ha ez annyi vagy kisebb, mint a kényszerbiztosításnál a díjszabásszerű, illetve az önkéntes biztosításnál a kikötött biztosítási összeg, akkor a vállalat megtéríti az egész kárt, míg ellenesetben csak aránylagos megtérítésnek van helye. De semmi esetben sem térít meg többet a vállalat, mint azon egész biztosítási összeget, melyért a biztosítási díj meg lett fizetve, még akkor is, ha az árúk csak a díjszabásban megállapított érték szerint biztosíttattak, a többlet biztosítás pedig -elmulasztatott (D. feltételek 14. §.). A fennforgó esetben «többlet