Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

BUDAPESTI KIB. ÍTÉLŐTÁBLA. 1. Munkából elbocsátás munkaképtelenség miatt. (1913 okt. 27. G. 169. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az a ténymegállapítás nincs megtámadva, hogy a felperes a munkaköréhez tartozó műszaki teendők végzésére sem gyakorlati ismeretekkel, sem kellő belátással nem rendelkezett. A felperes azzal érvel, hogy az elvállalt munka teljesítésére való képtelenség fogalma alatt, a mit az 1884: XVII. t.-cz. 94. §-ának e) pontja mint elbocsátási okot említ, a testi vagy szellemi munkaképesség teljes hiányát kell érteni, továbbá felhozza, hogy tőle, — mint fiatal kezdőtől — alperes a műszaki teendőkben való kellő gyakorlottságot nem is várhatott. Ezek a támadások azonban alaptalanok: mert nemcsak absolut munkaképtelenség esetén, hanem a szükséges szakismeret hiányában is képtelen a munkás bizonyos szakbeli munka teljesítésére. Felperes pedig a tényállás szerint mérnöki minőségben műszaki munkálatok önálló vezetésére, tehát oly munkakörre alkalmaztatott, melynek betöltése magasabb képzettséget, vagy legalább is gyakorlati úton megszerzett nagyobbfokú szakismereteket kiván, tehát felperes, a ki a tényállás szerint nem okleveles mérnök, a magasabb elméleti képzettség hiányát csakis megfelelő gyakorlattal pótolhatta volna, s ha ily munkakör betöltésére vállalkozott, nem hivatkozhatik jogosan arra, hogy fiatal koránál fogva a kellő gyakorlatot nem szerezhette meg. Panaszolja még felperes, hogy a felebbezési bíróság nem hozta tisztába, mikor végezte felperes az Ítéletben felsorolt hibás munkálatokat, ennek felderítése nélkül pedig az elbocsátás jogosságát megítélni nem lehet, mert a főnök, ha az elbocsátásra okul szolgálható körülmény tudomásul vétele után a szolgálati viszonyt mégis tovább Térfl : ítélőtáblai határozatok XVJII. 1